A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

Földi János gyógyító munkája Nincsenek teljesen megbízható adataink, hogy Földi megválasztásakor mennyi volt a hat hajdúváros lakossága, ezért csak következtetésekre vagyunk utalva. Dávid Zoltán számítása szerint 1783-ban összesen 24 341 ember élt itt.

124 A II. József által elrendelt 1787. évi első magyarországi népszámlálás összesítője már 28 376 főről ad számot. 1783-hoz képest tehát a szaporodás 16,6% volt. Ha feltételezzük, hogy a következő négy év alatt is ilyen arányban emelkedett a lakosság száma, úgy Földi Jánosra - amikor 1792 januárjában hivatalát elfoglalta - 33 086 ember orvosi ellátása nehezedett s ez a szám tíz éves működése alatt nyilván emelkedett. Az útviszonyok miatt még a jobb módú betegeket is ritkán vihették a kerületi orvos székhelyére, Hadházra, ezért a helytartótanács rendelete értelmében a fizikus köteles volt negyedévenként a kerületi chirurgussal együtt a hajdúvárosokat felkeresni. Érkezésüket a magisztrátus kihirdette s a hozzájuk fordulókat orvosi tanáccsal látták el, a fekvő betegeket pedig lakásukon keresték fel. Szerencsés helyzetben egyedül Hadház lakossága volt. „Lakásom a Ns Városban lévén kinek-kinek betegsége tudtomra adódván, azonnal annak használni igyekszem"

m - írta 1792. november 3-án Földi. A többi város gyógykezelésre szoruló népe ezzel a lehetőséggel általában csak negyedévenként élhetett. A gyógyító orvos helyzete még a XVIII. század utolsó évtizedében sem volt könnyű. A hajdúvárosok népe is a boszorkányok, rontások és babonák bűvöletében élt. Bőven akadtak, akik az együgyű népet félelemben tartották, képtelen mesékkel ijesztgették. A betegeknek holt ember apróra tört fogából készített italokat s más efféle „orvosság"-okat ajánlottak, s a lakosságot a maguk anyagi haszna érdekében az orvos ellen izgatták. Földi is ezzel a közfelfogással találta magát szembe gyógyító munkája során. Vámospércsen - írta 1792. április 29-i jelentésében - „Rátz György nevű lakosnak 3 esztendős íia már 3 hetek óta íőként vizelet fennakadásban, éjjelnappali nyughatatlanságban és sikoltásban vala. Ismét hasonló nyavalyában egy más lakosnak kisgyermeke. Én ezeknek közönséges rendes orvosságot mondottam. De ők e nyavalyának más okát által nem látván, gyanakodtanak némely ámító asszonyokra. . . és ugyanazokat kívánják vala kényszeríttetni gyermekeik meggyógyítására."

m Az orvosi segítséget és a rendelt gyógyszereket még járványok esetén is vonakodtak elfogadni. 1793 őszén Böszörményben „sok gyermekek himlőztetnek, de akiknek állapotjok a mi népeinknél orvossal nem igen közöltetik."

121 A vérhasban szenvedőknek Földi orvosságokat rendelt, de arra nem tudta rávenni őket, hogy éljenek is azokkal. Egyesek el sem fogadták a felkínált gyógyszert, mások meg visszaküldték Földinek.

128 Sűrűn előfordult, hogy a betegek kellő időben nem. vették igénybe az orvosi segítséget. 1799. február 6-án jelentette Földi, hogy Dorogon 8 hónappal azelőtt egy ember gödörbe esett és belső sérüléseket szenvedett. „Erőt a nyavalya onnan vett, mert az ily esetet nem 8 hónap múlva kellene jelenteni, holott 124 Dávid Zoltán: Hajdúdorog népesedés története. In: Hajdúdorog története (Szerk.: Komoróczy Gyögy, hn. 1971. (Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Közleményei 13. sz.) 59. 125 HBmL. Közgy. ir. 1793. Fasc. 2. №64. 126 Uo. 1792. Fasc. 11. №37. 127 Uo. 1793. Fasc. 9. №41. 128 Uo. 1794. Fasc. 4. №65. 681