A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

íeltételezte, hogy a levélben a természettudós Földi János özvegyéről van szó. Feltételezése azonban téves, hiszen Weszprémi Juliánná, akkor már Szabó Györgyné, 1829. december 2-án halt meg. Ki volt hát az a Földiné, aki 1835-ben a examenek alatt távozott az élők sorából? A halotti anyakönyv ad választ: 1835. augusztus 25-én esküdt Földi János - később kollégiumi pénztárnok - felesége. Szigeti Mária halt meg 59 éves korában/

2 Öt temették a Csokonai sírja közelében. Magyary-Kossa tévedését sajnálatos módon orvostörténeti kutatással foglalkozó más szerzők is átvették/

3 pedig ha megnézik az általa említett forrást, azonnal rájönnek a félremagyarázásra és nem segítik a hamis kép továbbélését a tudós Weszprémi István doktor életrajzában is. A mulasztást azonban nem írhatjuk terhükre, hiszen eddig bárki, bármilyen szempontból méltatta Földit, vagy csak érintette munkásságát, nem hagyta említés nélkül a hűtlen feleséget. S amit eddig róla írtak, egy nagytekintélyű orvostörténész korabeli forrásra hivatkozással igazolta. Miért támadt volna hát kételyük? Magyary-Kossát azonban el kell marasztalnunk, mert felületességével ő is hozzájárult egy koholmánynak a tudományos igazság rangjára emeléséhez. így aztán azon sem csodálkozhatunk, hogy az orvos Földi Jánosról írt rövid életrajzban sem hagyta említés nélkül Weszprémi Juliannát, akit szerinte Földi: „a vőlegényi szerelem féktelen elragadtatásában »Juli kincsem«-nek, »Juli fényem«-nek nevezget. Ez a kincs és fény azonban egész életét gyászba borította: megcsalta és hűtlenségével kétségkívül megrövidítette Földi életét, aki saját halálára írt verses epitáíiumában méltán írhatta, hogy az ö »kínos életét tüskék borították«."

7/l Miként már utaltam rá, a Földi házasságáról és feleségéről eddig vallott felfogás helytállóságának vizsgálata önmagában nem érdekes probléma. Házasságának tisztázása azonban tudománytörténeti szempontból vált jelentőssé azért, mert a rendelkezésünkre álló hiteles iratok alapján kiderült, hogy egy megalapozatlan szóbeszédet az évtizedek során miképpen színeztek és toldottak meg az egyes szerzők s a tekintélytisztelet alapján kritika nélkül felhasznált adatok hogyan váltak végül is vélt tudományos igazsággá. Arról is szóltam már, hogy a Weszprémi Juliannáról alkotott kép a Csokonaikutatás szempontjából is jelentős. Az irodalomtörténetben régóta vitatott kérdés, ki volt Csokonai Rozáliája? Juhász Géza 1953-ban megjelent tanulmányában

75 Weszprémi Juliannában fedezte fel a Rozália versek ihletőjét és kimutatta a kettőjük közötti szerelmi viszonyt is. Kutatásai során ugyanis megtalálta Földi Jánosnak 1800. július 8-án (helyesen július 6-án) Csokonaihoz írt levelét,

70 amelynek végén említést tett a szülésznő foglalkozású Vályi Klára költőnőről, akinek Csokonai „némely dicsérő versekkel hízelked"-ett. Vályi Klára nevét idegen kéz megcsillagozta és a levél balszélére odaírta: „Másképpen Vájdki Klára". Ugyanettől a kéztől származik Földi aláírása alatt a következő megjegyzés: „Én pedig most egyszer sebejimből meg gyógyultam, de nem is kívánom ám, hogy az ötsém Uram többször meg bárdolyon elő fel serkenéskor!" Juhász Géza felfigyelt ugyan azokra a képtelenségekre, amelyeket Mixich Földi János és Weszprémi Juliánná szerelmének kialakulásáról írt, a házasélet részleteinek felderítése azonban kívül esett kutatásainak keretein, ezért jóhiszeműen elfogadta az asszony hűtlenségéről és léha életéről vallott nézeteket. Amikor tehát azt kellett eldöntenie, vajon kinek a kezétől származik Földi levelén a széljegyzet, csak Weszprémi Juliannára gondolhatott, hiszen a szöveg tartalma újabb bizonyíték volt a férje életét megkeserítő asszony ellen. így jutott arra a megállapításra, hogy „. .. az írás és helyesírás nőre vall. . . Földi megírta a levelet, s valószínűleg rábízta teleségére, akár, 72 TREA. A debreczeni ref. egyház halotti anyakönyve. 1835. augusztus, 57. sorsz. bejegyzés. 73 így Sükösd Mihály: Tudós Weszprémi István. Irodalomtörténeti Füzetek 16. szám. (Budapest, 1958) 76. 74 Magyary-Kossa Gyula: i. m. 150. 75 Juhász Géza: Csokonai Rozáliája. Irodalomtörénet. 1953. évf. 3-4. szám 440-464. 76 MTA Kézirattár. K. 3/44. Teljes terjedelmében közli Vargha Balázs.- Csokonai emlékek (Budapest, 1960) 82-86. 666