A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művészettörténet - Sápi Lajos: Figurális díszítés debreceni református templomban

művészt, a budapesti Iparművészeti Iskola tanárát kérték fel a díszítőfestés megtervezésére és elkészítésére. Haranghy Jenő (1894-1951) festő, grafikus és iparművész munkássága ekkor már ismert volt Debrecenben, mert a város vezetőségének felkérésére a debreceni Ravatalozó épületében 1931-ben már egy terem díszítésére nagyméretű freskót és díszes, ólombetétes üvegablak sorozatot tervezett, amelyet 1932-ben a művészetet kedvelők igaz elismerése mellett el is készített. Az egész falat betöltő freskójával Attila temetését dolgozta fel igen sok, természetes nagyságú emberi alak ábrázolásával, jellegzetes színes ,magyaros, erősen kontúrozott, egyéni festési modorban. A hangsúlyosan kiemelt színes, sujtásos öltözetekben ábrázolt gyászoló közönség szinte döbbenetes gyászszertartás érzetét kelti a szemlélőben. A freskó felső részében egy kör alakú ablakban az Attila kincse néven ismert mécses, a visszaforduló kosfejjel, misztikusan átszűrődő színes ólomüveg képe világítja meg a helyiséget. A terem két oldalán hármas egységekbe foglalt 9-9, összesen 18 magasan elhelyezett bazilikális megvilágítású díszes üvegablakot készített a művész egy halottas menet ábrázolásával. Az ágaskodó áldozati fehérlő, a lábszárcsonttal doboló hangszerészek és a haláltáncot járó díszes öltözetű, piros csizmás lányok ábrázolása a virágfüzérek és faragott kopjafák között a temetésnek egy csodálatosan szép, de mégis ünnepélyes keretet biztosítanak. A többi termekben szintén debreceni származású művészek által készített, részben hagyományos elgondolások alapján tervezett freskóktól a Haranghy ábrázolási módja teljesen eltérő és egyéni s így méltán keltett csodálatot a debreceni szemlélőkben a merész vállalkozás, továbbá bizalmat a tervet előkészítőnek a templom festéséhez adott megbízatáshoz. Mint látni fogjuk ez az országosan első úttörő munka, a református templom belső festésében beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A figurális belső festés szellemi tartalmának előkészítését és meghatározását legjobban dr. Csikesz Sándornak, a templom 1937. március 21-én megrendezett felavatásán tartott beszédéből ismerhetjük meg, amelyben nemcsak védelmezte hanem indokolta is annak helytállóságát/

1 Ünnepi beszédében előadta, hogy „a templom gót stílusban épült... A gótika törvénye azt kívánja, hogy ahol a falburkolat nincs nemes márványból, vagy kőből, vagy nincs csengővé égetett téglából, oda vakolat kerüljön, éspedig nemes vakolat és a vakolatra enyhe, inkább ornamentális díszítés . . . Amikor a Kossuth-utcai templom renoválásának a kérdése felmerült és nyilvánvalóvá lett az az óhaj, hogy ez a művészi templom belülről is olyan szép, harmonikus köntösbe öltözzék, mint amilyen nagyszerű kívülről, nagyon nehéz probléma vetődött fel. Egész teljességében elibénk állt az a kérdés: szabad-e, lehet-e református templomot olyan módon kifesteni, hogy a gótika által követelt, stílusos belső festése legyen, s ez a festés összhangban legyen a kezdettől fogva alkalmazott színes ablakokkal és üvegfestéssel, aminek pompás színtarkasága még elviselhetetlenebbé tette a nyers vakolat komor, ízléstelen színét. Kezdettől fogva világos volt mindnyájunk előtt, hogy református templomban semmiféle emberi alakot, szenteket, sőt magát az Ür Jézus Krisztust sem szabad kiábrázolni. A gótika által enge4 A debreceni Kossuth-utcai Templom. 1. Részlet Csikesz Sándor egyetemi professzornak a Kossuth-utcai templom félszázados fennállása, és újra megnyitása alkalmával tartott ünnepi előadásából. 2. Baja Mihály református lelkipásztor: A Félszázados Debreceni Kossuth-Utcai Templom. (Debrecen, 1938.) 605