A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művészettörténet - Sápi Lajos: Figurális díszítés debreceni református templomban

dett festői terület tehát egyrészt a díszítő ornamentikára, másrészt a református keresztyén szimbólumok alkalmazására korlátozódott. . . Művészileg az volt a célunk, hogy az egyes festmények lehetőleg beillesz­kedjenek és elvegyüljenek a környező díszítő festésbe . . ." Az ismertetett elgondolásnak valóban megfelelnek mind a díszítőfestés elemei, mind a figurális ábrázolások. A templom középső főterét lefedő emelt ívű kupolaboltozat mélyen elő­ugró, mintásán színezett tagolt bordái között megjelenő boltmezőkön alulról kiindulva, mintegy az égnek törve mind élénkebb és egyre világosodó mintás festés látható a barnából a világos sárga színbe hajló árnyalatokkal, hogy kö­zépen egy világító fénykoszorúba találkozzanak. (1. kép.) A festés az alkalma­zott mintákkal a csillagos eget ábrázolja átvitt értelemben. A színeiben gazdag mennyezetfestés az emelt ívű kupolaboltozat magasságát a szemlélőben még fokozza. A kontúrozott formaalakzatok az alkalmazott festésnek egy egészen egyedi jelleget kölcsönöznek. A boltozat négy sarkában keskenyen felfutó, vi­lágosabb színben tartott ívháromszögben az alattuk levő falfelületeken elhelye­zett idézetek szellemiségének megfelelő allegorikus ábrázolások futnak fel, amelyek élénkebb színhatásukkal a boltozat felfelé törő benyomását még job­ban kiemelik. Mintegy hangsúlyt adnak a térlefedés nagyszerű formájának. A kupolaboltozatot hordó négy sarokoszlop függőleges mezői közül a dél­keleti részen a szószék helyezkedik el s felette szimbolikus ábrázolással egy­másba fűződő gabonaszálak törnek felfelé, dúsan termő kalászokkal. Az áb­rázolás szép és megkapó erővel mutatja be az életet adó termést; gondos forma­alakítással és tömegelhelyezéssel. A hajladozó búzakalászok szinte életre kel­nek a keskeny boltmezőben. A szószékkel szemben, szépen stilizált gót betűk­kel az Ür imádsága foglal helyet a tartóoszlop függőleges síkján, amely fölött allegorikus képben a dúsan termő szőlőtőke vesszői futnak fel a boltozat zára­déka felé. Hasonlóan a szószéktói balra álló tartóoszlop lapján elhelyezett tíz parancsolat gótikus betűkkel rögzített szöveg írása felett a hullámzó tenger van a boltozat ívháromszögében ábrázolva a benne élő, s egyre felfelé törekvő halakkal. Az ábrázolás a látszattani rövidülések értelemszerű, ügyes kihang­súlyozásával a felfelé haladó keskeny ívháromszöget mintegy éles nyilat ha­sítja be a mennyezet boltmezőibe. A hit alaptörvényeit magába foglaló, ugyan­csak gótikus betűkkel felírt mező felett a negyedik ívháromszögben a szerete­tet és a szelídséget megszemélyesítő galambok serege tör jelképesen az ég felé, a boltozat záradékához irányuló távlati rövidülésekkel. Az egymástól eltérő s mégis azonos megjelenésű ívháromszög felső vége a képzeletbeli zeniten talál­kozik. A templom központi kupolaboltozatos helyiségéhez nyugatról a főhajó, míg a többi három oldalról allegorikus képekkel díszített karzatok csatlakoz­nak, egymástól eltérő és mégis összhangban álló díszítésekkel festett boltívek­kel egybeépítve. Az eredeti formákkal díszített gótikus ívek mintegy új él­ményt nyújtó ékítmények keretezése jelennek meg a szemlélő képzeletében. így az északra nyíló férfiak karzatán a hímes patakra érkező szarvas ábrázolása tölti be a dúsan díszített falfelületet, amíg a szemben levő falrészen a monda szerinti kettévált Veres-tenger hullámai láthatók. (2. kép.) A férfikarzat nagy­méretű színes ólomüveg ablakai mellett eredeti megfogalmazásban a tízparan­csolatot tartalmazó két kőtábla és Pünkösd lángoló tüzes nyelvei helyezkednek el, sajátos ultramarin és barna színekben tartva. Külön figyelmet érdemel az ábrázolásoknál, valamint a falmezők keretezésénél felhasznált díszítő elemek 606

Next

/
Oldalképek
Tartalom