A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művészettörténet - Sápi Lajos: Figurális díszítés debreceni református templomban

virágdíszítéssel. Egy kazettában azonban madár és kezdetleges kialakítású sellő alak van ábrázolva. A szószék feletti korona is színesen festett. Különösen jellemző a falusi asztalosmesterek bútorfestése, melyet mint korábban láttuk, egyaránt használtak mind a lakóház, mind a templom díszítésénél, mert mint előbb láttuk a templom is csak egy ház, az Isten háza volt. Hasonló díszítő festéseket találunk Tákos (Szabolcs-Szatmár me.) Lónya (Szabolcs-Szatmár m.), Nemeske, Kovácshida (Baranya m.) református templomaiban is. Tombor Ilona a „Magyarországi festett famennyezetek és rokon emlékek a XV-XIX. századból"'' címú munkájában megemlíti, hogy Csengersima ref. templom kazettás mennyezete 1767-ben készült. Festésénél a virágdíszek mellet figurális ábrázolások is vannak, mint a Noé bárkája, pelikános tábla és két sellő, egyike kettős halfarokkal. A képek között szerepel továbbá igen kezdetleges rajzzal egy koronás kerub is. Körösfő (Erdély) református templomának 1764-ben készült mennyezetfestésénél egy gólya a csőrében kígyót tart. Mezőkeresztes (Borsod-Abaúj-Zemlén m.) ref. templomában a virágdíszes karzat egy táblájában Ádám és Éva van ábrázolva az édenkertben név mellé írásával az almafa alatt. A karzat felső szélén bibliai idézet áll 1728-ból. Csenger (Szabolcs-Szatmár m.) ref. templomában 1745-ből a mennyezetfestés egy táblájában emberi arcot viselő félhold van ábrázolva. Egy másik táblán két ember a vállán tartott rúdon egy szőlőfürtöt visz, továbbá más helyen két halfarkú sellő is látható. Fentiek ismertetése után ma már szinte érthetetlennek tűnik az az ellenállás, ami megnyilvánult Magyarország első református templomának, a debreceni Kossuth utcai templom belső díszes, figurális festésénél 1936-ban. A szenvedélyes hangú támadások és támogatások váltakozva írásban és szóban véget nem érő folyamatban hullámoztak. A díszítőfestés újabb felvetője és fáradhatatlan szorgalmazója Baja Mihály ismert költő pap volt, ki a Kossuth utcai egyházrésznél 1923-tól lelkészkedett. Egyházi szolgálata mellett igen népszerű volt az irodalmi tevékenysége révén is, mint a „Debreceni Bokréta" néven ismert irodalmi társaság tagja, hol Gulyás József, Gyökössy Endre, Madai Gyula és Oláh Gábor költőkkel, írókkal működött együtt hosszú éveken keresztül. így a templom festésére indított gyűjtése aránylag rövid idő alatt olyan eredményes lett, hogy már az 1930-as évek elején tárgyalást kezdhettek egy teljesen újszerű belső templomfestés elkészítésére. E munkájában komoly támogatói voltak segédlelkészei, dr. Módis László, dr. Farkas Ignác és Tamás Ferenc, az egyházrész jelenlegi lelkésze is, kik szóban és írásban fáradhatatlanul támogatták a díszítőfestés készítésének gondolatát. Látva azonban a sok helyről megnyilvánult ellenállást Baja Mihály a tervezett festés előkészítésére, s így hathatós támogatására, fő tanácsadóként Csikesz Sándor egyetemi professzort, a gyakorlati teológiai oktatás tanárát kérte fel, ki azt készséggel elfogadta és nagy lelkesedéssel végezte is. A kivitelezés végrehajtására előzően több képzőművésszel folytattak tárgyalást és azok eredményeként a debreceni származású Haranghy Jenő ipar3 Tombor Ilona: Magyarországi festett famennyezetek és rokon emlékek a XV-XIX. századból (Budapest, 1968). 604