A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művészettörténet - Sápi Lajos: Figurális díszítés debreceni református templomban

mivel itt a lakosság egységesen vette fel az új vallást -, a régi katolikus templomot szinte változtatás nélkül vette igénybe az oltár és szentképek eltávolítása után a saját istentiszteleteinek megtartására. Ebből következik, hogy a festett belső templomfalak részesei voltak a református szertartásnak is. Később, mikor már új templomok építése vált szükségessé, az egyházak szűkös anyagi helyzete miatt azok rendszerint a legegyszerűbb kivitelben, minden feleslegesnek vélt díszítés nélkül, egyszerű meszeléssel készültek. így a puritánságot nem annyira a református vallás szellemisége mint inkább az egyházat alkotó és egyedül fenntartó hívek szűkös anyagi ereje, illetve pénztelen támogatása eredményezte. Csak elvétve élvezte néhány egyházrész tehetősebb pártfogó anyagi támogatását mintahogy azt a leégett debreceni Szent András templom újjáépítésénél láttuk I. Rákóczi György és Bethlen Gábor, majd Apafi Mihály erdélyi fejedelmek részéről. De ebben az esetben sem a vallás szellemisége miatt nem épült újjá a tűzben beszakadt díszes, gótikus templomboltozata a zászlót tartó bárányt ábrázoló faragott zárókővel, hanem a rendelkezésre álló igen korlátozott és szűkös anyagi támogatás következtében készült az egyszerű sík famennyezet a falazott alátámasztó oszlopokkal. A Veres torony sem esztétikai okokból épült vakolatlan nyerstégla felülettel -, amitől a nevét is nyerte -, hanem az egyházak pénztelensége miatt. Tóth János „A magyar falu építőművészete"

1 című könyvében is arról emlékezik meg, hogy „Az erdélyi magyar templom az erdélyi magyar házból fejlődött ki; az Isten háza is ház, csak nagyobb a családi háznál s a díszes kapu helyett díszes toronyvégződése van. A házbelsőben a fehér falak között a bútorok festettek s a fehér falakra faragott mestergerendás famennyezet borul a templom gazdagon festett rekeszes mennyezetének példájára. A háztető csúcsos, két végén lekontyolt nyeregtető, akár a templomnál ... A fehérre meszelt falak között a színes mennyezet, padok és karzatok, szószék, korona és Úrasztala meleg hangulatot áraszt. A meszelt falak, színes bútorok és mennyezet közti ellentét hangsúlya érvényes itt is. - Szép példa e díszítési módra a Maksa (Háromszék vm.). Székely ref. templom festett famennyezete, kazettás ornamentális és levéldíszítésekkel. Valamennyi kazetta önálló díszítő elemekkel készült, csak egy van koszorúba foglalt írással díszítve." Az erdélyi templomépítés hatása Debrecenben is érezhető volt. A régi Szent András templom mellett a Rákóczi harang elhelyezésére készült -, már említett -, Veres torony meredek hajlású fedélsisak végződésének négy alsó sarkán erdélyi szokás szerint fiatornyokat helyeztek el. De megtalálható ez a gyakorlat a Debrecen közelében, Mikepércs község XVIII. században épült templománál is, ahol a fazsindellyel fedett nyúlánk, magas torony alján négy fiatorony ül az eredetileg nyitottan készült faragott favázas toronykörül járó felett. A református templomokban alkalmazott figurális díszítésről emlékezik meg Tóth János a „Népi építészetünk hagyományai"

2 című művében is. Kóros (Baranya m.) református templom karzatfestése 1835-ben virágdíszítéssel készült. Drávaiványi (Baranya m.) református templomában festett kazettás mennyezet és karzat található. Festettek a padok is túlnyomóan ornamentális és 1 Tóth János: A magyar falu építőművészete (Szombathely, 1945). 2 Tóth János: Népi építészetünk hagyományai. (Budapest, 1961.) 603