A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra

sok tényező nem engedte, hogy a második jobbágyság a maga egzakt formájában megvalósuljon területünkön. Mindenekelőtt nagy gátló tényező volt a terület viszonylagos lakatlansága. A jelenlévő lakosság, amelynek nagy része különben is nehezen illeszkedett bele a kialakuló új rendbe és vele szemben különböző kiváltságokra, szabadalmakra hivatkozott, nem volt számbelileg elegendő ahhoz, hogy kibontakozhatott volna a megkívánt termelőmunka. Még kevésbé volt alkalmas arra, hogy a kezdeténél tartó árutermelő mezőgazdasági nagyüzem, a majorsági gazdálkodás alapja legyen.

1

'

9 Ez pedig területünkön párhuzamosan jelentkezett az új birtokviszonyok kialakulásával, az eredeti tőkefelhalmozódás itteni módjával. így az a furcsa helyzet állott elő, hogy átmenetileg; a termelés megindítása, jövedelemszerzés szempontjából szükség volt a jobbágyokra. Csak később, a majorsági gazdálkodás kibontakozásának idején váltak a jobbágyok feleslegesekké és következett el a jobbágyok kisajátítása. Egyelőre azonban nem volt elég termelőerő. Ezért tehát telepíteni kellett és meg kellett engedni, hogy a délbihari falvakban azok települjenek meg, akik éppen akartak. A telepítések csak bizonyos, a második jobbágyságon kisebb-nagyobb rést ütő engedményekkel, szabadságokkal voltak megoldhatók.

180 A betepülőknek bizonyos engedményeket kellett adni, nehogy továbbáll janak. Általános volt a vallásszabadság engedélyezése, de máskülönben is egész sereg kiváltság, szabadság, jogszokás érvényesült. így például a Szalontát és több más volt hajdútelepet bíró Eszterházy család is belátta, hogy érdekében áll a hajdúkiváltságokat perelő lakosság megtartása és kiegyezett velük.

181 Az egyezség szerint a volt hajdú lakosság a betelepült jobbágyságtól elkülönítve élt, a földesúri szolgáltatásokat pedig kontraktualista alapon teljesítették. De még így is több esetben elvándorolt a lakosság, mert jobb, szabadabb körülményeket sejtett másutt; illetve mert az itteni engedményekkel nem volt megelégedve. így például 1725-ben Okányból tekintélyes számú család költözött el a Békés megyei Fás pusztára.

182 Területünkön ugyan nagyszabású, szervezett telepítés nem volt, falvaink lakossága mégis hamarosan megsokszorozódott. Legtöbben a közeli Békésből jöttek, Debrecenből, a hajdúvárosokból. De jöttek Bihar megye belsejéből is. Méhkerék románsága például a Szalonta környéki román falvakból jött.

183 Innen származnak Sarkadkeresztúr román családjai is,

184 bár lehetséges, hogy Sarkadkeresztúr románjai Méhkerékről települtek át. A csekély számú román lakosság mellé, csak egyetlen más nép telepedett területünkre: a cigány.

183 Már amennyiben „településnek" lehet nevezni azt az örökös vándorlást, aminek „lerakodásaként" a XIX. század közepére minden délbihari faluban megtelepedett néhány cigány család. Legtöbben Mezőgyánban telepedtek meg és itt haladt leginkább előre civilizálódásuk is.

18G A XVIII. század folyamán sok gondot okoztak mind a földesuraknak, mind pedig a jobbágyságnak. Bizonyos munkák (szeg179 tk.: Jobbágyok költözése és szökése. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle II. (1895) 245-247. Eszerint Bihar megyéből 1724-1735. között az ország megyéi közül legtöbb, 275 jobbágy és 85 zsellér szökött :neg. 180 Vö.: Katona I.: Parasztságunk életének alakulása i. m. 4. 181 Dankó I.: A Körösköz-bihari hajdúság i. m. 33-34. 182 Karácsonyi J.: Békésvármegye története i. m. II. 105. 183 Barcsa: A tiszántúli ev. ref. egyházkerület történelme i. m. 193. és Domokos Sámuel: Méhkeréki néphagyományok. Vasile Gurzáu meséi. A Magyar Népmesekatalógus Füzetei 2. (Bp. 1963) 4. 184 Sarkadkeresztúri néphagyomány. Vö.: Mezősi i. m. 345. Viszont még 1773-ban is magyar falunak mondja. Az lehet a valószínű, hogy a sarkadkekresztúri románok a XIX. század elején a szomszédos Méhkerékről költöztek át. Ennek viszont az mond ellent, hogy több, a XIX. sz. elejénél régibb térkép Sarkadkeresztúron román templomot tüntet fel. 185 Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 3-4. Gyula, 1959) 6. és Márki: Sarkad története i. m. 93. 186 Erdős Kamii mezőgyáni gyűjtése. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Adattára. Leltározatlan anyag. Vö.: Erdős Kamill: Békés megyei cigány mesék és fordításuk. A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Adattára 7280. VII. 73. 27* 419