A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)
Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra
kat; emelő- és merítőhálókat használtak, mint úgynevezett nagy hálókat (kerítőhálót, gyalmot stb.) 101 . Az állattartás alapja a jó legelőt adó, sok rétség volt, valamint a nagykiterjedésű tölgyerdők rengeteg makkja. Gesztet például a Váradi regestrum juhtenyésztő helyként említi, erdős, berkes határa erre nagyon alkalmas is volt. 102 Az állattartás bizonyos domesztikációt is magábafoglalt ebben az időben. Különösen a disznókra vonatkozik ez, amelyek vad- és félvad állapotban éltek a kiterjedt erdőségekben. A terület híres disznótenyésztő hellyé is vált ennek kapcsán. Mint tudjuk, a szomszédos Békés megyei Doboz királyi disznótartó hely volt. 103 Hankó Béla, Márki Sándor aradi monográfiájára hivatkozva azt említette, hogy a Bihar megyei szalontaiak, a XV. és XVI. században néha heteken át bujdokoltak a török elől, vadmalacokat fogtak össze, azokat megszelídítették, csürhében tenyésztették. Ezekből származtak a kevés zsírú, de igen jó húsú „veres disznók", melyeket közönségesen „szalontaiaknak" neveztek. 104 Ez a disznófajta az egész Dél-Alföldön elterjedt, területünkre pedig egyenesen jellemző volt. Területünkön viszonylag kevés ló lehetett, ami volt, azt félvad ménesekben tartottak. Hankó Béla m a dél -oroszországi tarpanok leszármazóinak mondta őket. Inkább általános, tartott volt a szarvasmarha. Az úgynevezett ősi magyar, szürke szarvasmarha volt ez, amiből innen is sokat hajtottak a nyugati piacokra a XV-XVII. században. A kereskedelem inkább cserére szorítkozott, bár az 1949-ben talált sarkadi görög éremlelet arra mutat, hogy területünkön a XII-XIII. században bizánci vándorkereskedők jártak. 100 Kölesér, Tulka, Gyula, Cséfa, Várad korán vásárszabadalmakat kaptak. 107 Ezeken a közeli vásárokon cserélték ki termékeiket az alföldi és a hegyvidék települések. Nyersanyagbeszerzés szempontjából is fontosak voltak ezek a vásárok, mert ipari alapanyaghoz, például vashoz juttatták a környéket. A kézművesség területéről csak két mesterségre térünk ki. A kovácsok hagyományként hozták magukkal a honfoglalás előtti fémművességből gyakorlatukat. 108 De sokat tanultak az itt dolgozott szláv kovácsoktól is. Ezt igazolja a kovácsmesterség jelentős szláv eredetű terminológiája. A kovácsmesterséget még ebben az időben bizonyos mítosz is körülvette. Ez egyrészt az általuk folytatott gyógyító eljárásokból, másrészt a fegyverkészítéssel kapcsolatos hiedelemvilágból származott. Bartha Antal a kovácsmesterséget kapcsolatba is hozta a kende méltósággal. 109 Szabó György a kovácsok gyógyító tevékenységéről, illetőleg az ebből származó mítoszról még XV-XVI. századi viszonylatban is tud. 110 Egyébként Szabó tanulmánya állította eddig elénk legmaradéktalanabbul a területünkön is megtalálható középkori falusi kovácsok képét, életmódját, mesterségét. A kovácsmesterséghez szükséges faszenet a környező erdők101 Belényesy Márta: Halászat a XIV. században. Ethn. LXIV. évf. (1953) 148-166. 102 Váradi regestrum 26. 1213. 103 Hankó В.: Ösi magyar háziállataink i. m. 117. Vö.: Györííy i. m. 619. 104 Uo. 19. 105 Uo. 115. 106 MNM-Történeti Múzeum Adattára: 77. S. II. Az éremlelet 277 darabból áll. I. Mánuel. I. Andronicus. I. Izsák. III. Alexius (1195-1203) pénzeit tartalmazta. Vö.: Kerényi András: Sarkad környéki bizánci éremlelet. Numizmatikai Közlöny 48-49. évf. (1949-1950) 21-24 107 Borovszky i. m. 486-87. és Iványi Béla: Bihar- és Barsvármegyék vámhelyei a középkorban. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle. 1905. 82-112. 108 Bartha Antal: A honfoglaláskori kovácsmesterség társadalmi hátterének kérdéséhez. Történeti Szemle IV. (1961) 133-154. A jakut kovácsmesterséggel állítja párhuzamba és rokonként említi a kazár fémművességet is. Vö.: Fettich Nándor: A honfoglaló magyarság fémművessége. Archeológia Hungarica XXI. (Bp. 1937). A közeli hencidai honfog laláskori temetőt és a gádorosi sírleleteket tárgyalja. 95-101., 102-104. 109 Bartha Antal: Honfoglaláskori kovácsmesterségünkről. Történelmi Szemle I. évf. (1958) 315-327. 110 Szabó György: A falusi kovács a XV-XVI. században. Folia Archeologica. Üj Folyam 6. (1954) 123-146. 405
