A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Történelem - Fintha Gábor: A Hortobágy lótenyésztésének története

hogy Rhédey Ádám és Semsei András méneséből „nézzenek ki és minnél jutalmasabban vegyenek a Város Ménessébe elegendő harmad vagy negyedfü Csődör Csikókat" (HBmL., T. Jkv. 1814). „Úgy mindazáltal, hogy azok vagy tiszta fehérek vagy tiszta barna és pirospejek, vagy pedig almásszürkék és minden fótosság keselység tarkaság vagy jegynélkülvalók legyenek". (HBmL., T. Jkv. 1814.) Az 1823. év áprilisában tartott tanácsülés jegyzőkönyve szerint azonban a kezelésnél elkövetett hibák, visszaélések miatt a ménes ismét annyira elkorcsosodott, hogy a Tanács elrendelte az egész ménes eladását. Ez még ebben az évben meg is történt. A mintegy 100 darabra tehető állományt 5000 Ft-ért adták el. (HBmL., T. Jkv. 1823.) 1824 szeptemberében a Magyar Királyi Udvari Kamara a várost új ménes felállítására szólította fel. A ménes megalakulása azonban csak 4 év múltán, 1828 augusztusában kezdődött meg azzal, hogy a Sas-on birtokos gróf Berényi kisasszony hagyatékát képező ménesből Kossá Istvánnak jutott 7 db fedezett pej kancát, 3 db negyedfü és 3 db harmadfű kancacsikót, 1 db negyedfü, 2 db harmadfű, 1 db harmadfű szürke mént és 1 db szopós méncsikót összesen 18 db „szépfájú" s „felette drága méntől származó", főleg spanyol eredetű lovakat (1125 Ft-ért) megvették. Még ezévben vásároltak 32 db erdélyi fajta és 4 db besszarábiai kancát. Vettek méneket még több helyről, melyek fajtája, eredete azonban nem tisztázódott. 1843-ban Mezőhegyesről vettek 6 kancát, melyek valószínűleg nonius fajtájúak voltak. (Békessy L. 1882.) A kormányzat 1850-ben a lótenyésztés helyzetét országosan felmérte. A nagyváradi kerületből, Debrecenből jelentettek egyedül jóvérű, hazai fajtájú ménest, nem feledkezve meg annak megemlítéséről sem, hogy itt évente lóversenyt és lódíjázást is tartanak. Az egykori vélemény szerint azonban a rendelkezésre álló jó lehetőségeket nem használták ki. Hibás volt a terület magánménesei fenntartásában az a szemlélet is, mely sokkal inkább a divatos „anglomániát", mint az ország érdekeit szolgálta. 1855-től a saját nevelésű méneken kívül az államtól is béreltek méneket, mégpedig a nagykőrösi állomásról. Ezidőben fedezett itt a Furioso angol félvér, a Bolero angol telivér, a Menat Arms angol telivér és a spanyol eredetű Favory Mansina. (D. M. L. Törzskönyv. 1861). 1859-ből származó feljegyzés szerint már javaslat született a kézből fedeztetésre való áttérésre: „a Város méneséből húsz szép kanczák kifogatván azok az istállózás s gondosabb takarmányozás által e télen megszelídülnek s a kézből való hágatásra alkalmatosabbá lesznek." Ez egy döntő jelentőségű előrelépést jelent a tudatos tenyésztés szempontjából, mert ennek megvalósításával lehetővé válik a komoly törzskönyvi nyilvántartás és az előre meghatározott okszerű párosítás. Eddig ugyanis a ménesben az ún. szabad pároztatás volt, ami lehetetlenné tette a pontos tenyésztési adatok nyerését. Ezidőben felmerült a ménes eladásának terve is, de szerencsére a város ehhez a javaslathoz nem járult hozzá, indokolván azzal, hogy.- „mind Magyarországon, mind Erdélyben a Ménesek mind inkább gyérülnek, a lótenyésztés pedig köztapasztalás szerint általánosan is nagyon leszállott, ugyan azért nem látván sem illendőnek sem tanácsosnak, hogy illy körülmények között egy illy jobb példa adásra hivatva lévő tehetősebb városi község ha bár némi veszteséggel is meglévő ménesét fenn ne tartsa." (HBmL. jkv. 1859. nov. 24.) A mezőhegyesi ménes hatását nem értékelték, pedig annak vérfrissítő sze345