A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Történelem - Nagy Dezső: A Pokrócz-féle balmazújvárosi földmunkásmozgalom költészetes

Megtaláljuk a biztató verseket, melyek az öntudatra ébresztést kívánták serkenteni, s lázadásra szították olvasóikat: A földmunkás Munkában görnyedő, földtúró proletár. Olyan a te lelked, mint a föld, mit művelsz, Ha parlagon hever, termést hiába vársz. Műveletlen földbe vetett termés kivesz. Óh, hogyha lelkedről a burok leválna, Hogyha lelkem tüze szivedhez találna, Hogyha megtanulnál szeretni, gyűlölni, Rabszolga társaddal együvé olvadni, Minő könnyű volna kiirtani a gazt, A sátánfajzatot. Nos, megsúgom halkan, már nem messze tudjuk. Ezt a nagy napot!

12 De megtaláljuk az összes agrárszocialista mozgalmakra jellemző messianisztikus verseket is, mint egyik legáltalánosabb műfaj és mondanivaló formát: Messiások Évezredek szárnya nőtt meg. Legendák álma nem fehér! Isten, ember új változatban, Őstermés a szívünk, agyunk. Mi Messiást hiába várunk, A Messiások mi vagyunk!

13 Kedvelt műforma volt a mozgalmakban a verses levél. Az alább közölt utal a balmazújvárosiak Áchim pártjával való együttműködésére, amit az is bizonyít, hogy a verses levél Pokróczék lapjában jelent meg: Levél a csabai földmunkásokhoz Lobog e még a piros trikolór? Munkától kérges kezetek tartja e? Büszkén, dacosan viszitek előre? Vagy meghúzódva kullogtak vele? Csatasorba hívnak az edzett harcosok. Kereslek közöttük, kereslek titeket. Hol a régi gárda? Elpusztult, vagy gyáva? Vagy mézesmadzagot etetnek veletek? Elszorul a szivem, mikor rágondolok, Úgy kesereg, úgy fáj, olyan furcsán dobog. 12 Földnépe, 1909. nov. 27. - Nigrinyi János verse. 13 Földnépe, 1910. jan. 8. - Tuba Károly verse. 333