A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)
Történelem - Nagy Dezső: A Pokrócz-féle balmazújvárosi földmunkásmozgalom költészetes
Kicsiny munkástábor, igaz, elszánt, bátor, Egy istállóforma kicsiny helyiségben, Bízva igazában, bízva a nagy égben, Piros zászlót szentelt, esküdtünk reája. Hogy aki elhagyja, hitvány lelkű, gyáva! Mivé lett e tábor? Félelmetes nagy lett, Az a sok hazátlan alája sereglett. S kik eddig üldözték, vagy semmibe vették. Most nagy alázattal kegyeit keresték. És a becsületes, kérges munkáskezek, Aki jött, mindenkit magukhoz öleltek. Jöttek a Judások, csúszó-mászó férgek, S bemocskolnak mindent, hisz ők abból élnek. Valaha, valaha, nem is olyan régen. Bátran megállhattunk minden bajban, vészben. Most is az az igaz, lelkem teszem rája: Az én régi gárdám ott lesz a csatába! 14 A Pokrócz-féle mozgalom költészetében találjuk meg első ízben egy új népkültészeti formát, a szocialista zsoltárokat, amelyeket rövidesen a velük kapcsolatban álló Mezőfi-féle Újjászervezett Szociáldemokrata Párt is átvett. E műforma, mely szabadversekben íródott, igen hatásos agitatív erővel tárja fel a társadalom ellentmondásait, a szegény, földműves nép életvitelének nehézségeit. E zsoltárok erőteljes antiklerikalizmusa is szembetűnő. A műköltészetben csak évek múltán került alkalmazásra az itt alkalmazott szabad versforma : Kassák és Füst Milán költészetében. A hazai munkásmozgalomban már a múlt század 70-es éveitől kezdve polgárjogot nyert, amit a különböző szocialista Miatyánkok szövegei bizonyítanak. Új evangélium. 1 zsoltár A föld, amelyet művelsz, nem a tiéd. A búza, mit termel keserves verítéked, más hombárjába kerül garmadába. A te vetésed a szegénység, a te aratásod a nyomorúság és nélkülözés. A te fáradságod nem ád előmenetelt, de a tunyák, a herék, a munkátlanok élvezik fáradságod dús gyümölcsét. Övék minden jólét, minden hatalom, jog, feletted és gyermekeid felett. Te fizeted az ő adóikat, s ők hozzák a te törvényeidet. Te fizeted papjaiknak, ki nem a te papjaid, de azokéi, akik uralkodnak feletted. E dús papok prédikálják neked a szegénységet. A jóllakás mondja neked kenetes beszéddel a koplalást. Az úri gőg tanítja az engedelmességet, az alázatosságot. Ellened van az ő hatalmuk és te nem vagy az ő hatalmuk ellenére Addig van békéd és nyugalmad, mig tűrsz és szolgálsz. De jaj nekik, ha végetér béketűrésed. Jaj a hatalmasoknak, a keveseknek, - kik eladtak téged, mint Józsefet az ő testvérei. A te látásodtól ők megvakulnak. A te ébredésedtől reszketnek ők. Féltik tetőled a kalászaikat. Féltik a hombárt, melyben halomra gyűl az élet. Mit elvettek tőled az ő jóvoltukra, a te nyomoruságodért, pusztításodra. 1 "' 14 Uo. 1910. febr. 12. - Nigrinyi János verse. 15 Uo. 1910. febr. 9. 334
