A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)
Történelem - Nagy Dezső: A Pokrócz-féle balmazújvárosi földmunkásmozgalom költészetes
tárak? lapjain. Ebben talán az is közrejátszott, hogy a lapot a fővárosban szerkesztették, s bár az OFP nevét mindvégig feltüntették a fejlécen, tulajdonképpen már 1912-ben végleg elszakadtak a Pokrócz-féle mozgalmaktól. Pokróczék költészetében megtaláljuk az urakat átkozó verseket: Ti urak ... Jártatok e töviseken? Jöjjetek csak véllem! Oda, ahol a nap alatt A nép szánt, vet, néktek arat, S él száraz kenyéren. Jöjjetek csak, jöjjetek csak A kalászos rónákra! Hallgassátok meg, hogy a nép Mikép beszél és hogy mikép Szól felétek átka. De menjetek ... menjetek csak Hozzá védő karokér' És hazáról beszéljetek; Feleletül majd tőletek. Kenyeret, meg jogot kér. Hogy jogáért szálljon síkra Bárki ellen; úgy e szókra Lobbot vet, - küzd halálig! 10 Dózsa György élete és sorsa örök mementó volt az agrárszocialisták előtt. Bátorságát, emberi nagyságát csodálták, meg nem alkuvó elődjükként tisztelték : Dózsa György vére Mikor a vérszopók, óh emberi jóság! Tüzes, izzó trónon megsütötték Dózsát, Az emberi sült húst prédául vetették: Éh-halálra gyötört hajdúkkal etették. Mit nyavalyogsz, mit bőgsz? te pulya, te gyáva! Elég volt az igát ezer évig járnod. Ember vagy, nem ökör, rázd le cudar jármod! Mint féreg a porban vergődöl, gyötrődöl, Munkád gyümölcsében csak a here dőzsöl! Ne várj, te szegény nép boldogulást mástól. Csak saját karodtól, csak saját kaszádtól, Meződön, hazádban csinálj véle rendet. Emberi mivoltod gyalázni ne engedd. Ember és ember közt nincs semmi különbség. Ne hagyd elorozni munkádnak gyümölcsét. Lelkedbe lobogjon Dózsa vezér képeKi tiporni akar ,gázolj a fejére! 11 9 Két naptárt adtak ki Pokróczék, illetve szerkesztőjük Boros B. Mihßly. Mindkettőt 1910ben. Címeik: A magyar nép naptára, és a Földművelő (antiklerikális) Naptárt. 10 Földnépe, 1908. - Bodrogi Zsigmond verse a „Tövises tarlón" с kötetéből. 11 Földnépe, 1909. febr. 27. - Benedek János, a balmazújvárosi kerület országgyűlési képviselőjének verse. 332