A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Történelem - Nagy Dezső: A Pokrócz-féle balmazújvárosi földmunkásmozgalom költészetes

Egy jelenet, amely szinte legendaszámba megy, így folyt le Pokroczék küldöttség járása Wekerlénél és Darányinál: Justh János, a kerület 48-as kép­viselője vállalkozott, hogy Pokroczék küldöttségét felvezeti Pestre a miniszter­elnökhöz és a földművelésügyi miniszterhez a tervezett bérlet ügyében, s ahol maga Pokrócz lett volna a szónok. Wekerle meg is ígérte nekik az áhított földbérletet, majd Darányihoz küldte őket. Darányi földművelésügyi miniszter már jó előre készült a talál­kozóra . . . Pokrócz, mint a források állítják kiváló szónok volt, magyarul és német nyelven is, kissé megilletődve már a miniszter megszólításánál bajba került: „Kegyelmes Atyámnak" nevezte Darányit, aki azonban nem volt ke­gyelmes atya, mert előhúzott a zsebéből egy újságot és fennhangon olvasni kezdte: „ ... vén totyakos Darányi, girhes hátú Andrássy, Csúzos lábú Kossuth Ferenc ..." maga írta ezt a cikket? - kérdezte Pokrócztól. Mit mondhatott erre Pokrócz, hiszen ott volt a neve a cikk alatt a Földnépében. Hátrament tehát a küldött­ség utolsó sorába s helyette Tar Sándor beszélt. 8 Jellemző történet, s ízelítőt ad Pokrócz „belevaló" stílusából, amelyet lapjukban számos írásban élvezhetünk. Végül 1911-ben sikerült Pokróczéknak Erdélyben, Szilágyballán a Bán­ffyak 950 holdas birtokát kibérelniük. Nagy lelkesedéssel szedték össze min­denüket, pénzzé tették kis vagyonkájukat és hosszú huzavona után, részben gyalog, az állataikat vezetve elindultak a vágyott Kánaánba: mintegy 17 csa­lád. Az otthonmaradottak később mentek volna utánuk, ez volt a terv. Persze Balmazújvároson is voltak „jótét lelkek", kik ezt kárálták: „vigyázzatok, jég­re visz benneteket Pokrócz!". Szilágyballán nagy erőfeszítéssel láttak munkához a telepesek, de egy váratlan árvíz és a bankosok furfangja kudarccá változtatta a szép álmokat. Ez történt: az egyik bankké volt a föld, amelynek bérletét szabályosan ki is fizették, s a bank még családi házak felépítését is ígérte nekik; de egy másik bankké volt az igaerő, a szerszámok és gépek, s ez a bank visszavonta ígére­teit. Koldusbotra jutottak mindahányan. Pokrócz vezetésével azonban hét család ott maradt a helyszínen, menteni a még menthetőt: ügyvédet fogadtak, pereskedtek. Így érte őket az I. világ­háború kitörése. Pokrócz, maga is Szilágyballáról vonult be katonának. A há­ború után, volt telepüket Romániához csatolták, s így tovább semmit sem te­hettek. Ezzel az utolsó akkorddal végleg lehanyatlottak a hazai századforduló ag­rárszocialista mozgalmai. A monarchia készülődött a háborúra. De a mozgal­makban részt vevő agrárproletárok, szegényparasztok, harci tapasztalatokat szereztek, melyeket később, a tanácsköztársaság idején felhasználtak. A mozgalom költészeti anyagában láthatjuk erőteljesen feltűnni a hivatá­sos költészet előretörését, amely a századforduló egyéb agrárszocialista moz­galmaira általában nem volt jellemző. A korabeli műköltők, akik a mozgalom­ban tevékenykedtek szintén megtalálhatók verseikkel a Földnépe és a Nap­8 Veres Péter: Falusi krónika i. m. 214-15. 331

Next

/
Oldalképek
Tartalom