A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

Vizsgálataink során kimutatott fajok előfordulásuk gyakorisága és egyedsűrűségük tekintetében lényeges eltérést mutattak egymástól. A gyakori és jelentős egyedszámban kimutatott fajok a vízi és nedves környezetet igénylő szervezetek közül kerültek ki. A vízi puhatestűeket a környezettel szemben kevésbé érzékeny fajok, az Anisus spirorbis, a Planorbis planorbis, a Planorbarius corneus, a Valvata eristata, a szárazföldieket pedig a vízpart vonalát követő keskeny sávban élő csigák, a Carychium minimum, a Succinea oblonga, a Zonitoides nitidus, a Cochlicopa lubrica és a Vallonia costata képviselték, melyek a víz kiszáradása után a meder növényei, vagy azok gyökérszövedéke közé húzódnak. Néhány faj (Segmentina nitida, Anisus septemgyratus) előfordulását tekintve a területen gyakorinak bizonyult, de ezek egyetlen gyűjtőhelyről sem kerültek elő számottevő mennyiségben. Az említett fajok egyedei jól fejlettek, több az átlagosnál nagyobb méretű volt. A Radix peregra ovatát és a Physa fontinalist gyűjtéseim során viszonylag kevés helyen találtam meg, de előfordulási helyeiken általában jelentős számban éltek. A környezeti tényezőkkel szembeni igényességük - általában a tiszta, dús növényzetű vizek lakói - érthetővé teszi ilyen arányú megoszlásukat. A halápi vízterekből és szárazföldi gyűjtőhelyerői kimutatott puhatestűek közül több fajt csak egy-egy vagy néhány helyen, de ott igen nagy tömegben találtam meg. Az Aplexa hypnorum csak a mocsárerdőben fordult elő. Hidegvizi, főleg északi elterjedésű mocsári faj lévén a H/12-es mintavételi helyen való tömeges megjelenése a nagyfokú leárnyékoltsággal és a víz alacsony hőmérsékletével hozható kapcsolatba. Az Anisus vorticulus és a Hippeutis complanatus egy Lemna trisulcaval gazdagon benőtt asztatikus tömpölyben [H/9] élt tömegesen. Más jellegű vizekből csak néhány példányuk került elő. A szárazföldi puhatestűek közül a Vitrina pellucidara jellemző a helyenkénti tömeges előfordulás; kizárólag a homoki akácerdőben találtam nagy számban. A gyűjtéseim során előkerült fajok közül elég jelentős volt azoknak a száma, amelyek előfordulásuk gyakoriságát és egyedsűrűségüket tekintve egyaránt ritka szervezeteknek tekinthető. Ezek pl. Anisus vortex. Armiger crista, Gálba palustris, Radix auricularia, Galba truncatula, Limnea stagnalis, Perforatella rubiginosa, Succinea pfeifferi, Trichia hispida stb. csak egy-két gyűjtőhelyről kerültek elő néhány példányban. A puhatestűek ilyen jellegű megoszlása - a faj és egyedszámot egyaránt figyelembe véve - minden bizonnyal a terület szárazföldi és vízi élőhelyeinek változatos fiziognómiájával hozható kapcsolatba. A terület vízi csigái A vízi gyűjtőhelyek puhatestű faunájának elemzése során megállapítható, hogy a halápi kisvizek Mollusca faunája gazdag. A gazdagság a faj- és egyedszámra egyaránt vonatkozik. Ez a jelenség az őslápokra általában jellemző. A fajösszetétel azonban azt mutatja, hogy a hidegebb vizet kedvelő fajok háttérbe szorulnak, inkább a melegigényesek szaporodtak el nagy számban. Jó példája ennek az Aplexa hypnorum esete, mely Halápon csak erdei hidegvizű pocsolyában él. A gyorsabban felmelegedő vizekben pedig a Physa acuta elszaporodását is megfigyelhettem. 92