A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

A terület szárazföldi csigái Haláp kisvizeinek partmenti körzete részben a nagy termetű mocsári növények, részben a környező fák által viszonylag erősen árnyékolt, így a nedvességkedvelő csigák (Zonitoides nitidus, Monacha carthusiana, Vallonia pulchella, Vallonia costata) nagy számban találnak kedvező életfeltételeket, sőt még az érzékenyebbek is előfordulnak (Trichia hispida, Vitrea crystallina, Cochlicopa lubrica), ezek azonban elég kis egyedszámban találhatók. Az amphibikus puhatestűek közül különösen nagy egyedszámban él a vizek melletti nedves földben, fűcsomókban a Carychium minimum, melyet a halápi gyűjtőterület egyik leggyakoribb és általánosan elterjedt fajának tekinthetünk. A lápréten a Succinea obiongát találtam nagy egyedsűrűségben. Szárazföldi gyűjtéseink során négy melegkedvelő fajt (Abida frumentum, Chondrula tridens, Cepea vindobonensis. Helix pomatia) találtam, de ezek előfordulása nem volt tömeges. Az akácosok jellemző fajának a Vitrina pellucida mondható. Végigtekintve a halápi területen előforduló puhatestű fajokat, kiderül, hogy legnagyobb többségben a vízi és nedvességkedvelő fajok képviseltek, a szárazságkedvelők száma gyér (11. ábra). A lecsapolások miatt a területnek egyre több víztere kiszárad, s ennek nyomán a Mollusca fajok számának sajnálatos csökkenése várható. Összefoglalás A többi ősláphoz hasonlóan a Molluscak itt is viszonylag nagy faj- és egyedszámban fordulnak elő. Gyűjtéseim során 18 családba tartozó 43 puhatestű faj került elő, melyek közül 40 Gastropoda és 3 Lamellibranchiata volt. A gyorsan kiszáradó asztatikus vizekben a szívósabb fajok fordulnak elő nagyobb számban, míg az állandóbb vizű belvízlevezető csatornákban az igényesebbek is megjelentek, sőt esetenként tömegesen is elszaporodtak. Haláp vizeinek leggyakoribb fajai a Valvata eristata, a Planorbis planorbis, az Anisus spirorbis, a Segmentina nitida és a Planorbarius corneus; a szárazföldön pedig a Carychium minimum, a Succinea oblonga, a Vallonia pulchella, Zonithoides nitidus és a Monacha carthusiana voltak. A különböző vízi és szárazföldi gyűjtőegységek fiziognómiájának hasonlósága és különbözősége azok puhatestű faunájában is megmutatkozott. A vízi gyűjtőhelyek vízháztartásának, makro vegetációjának, iszapszerkezetének, valamint a szárazföldi gyűjtőhelyek nedvességviszonyainak megfelelően többékevésbé eltérő faj- és egyedszámösszetételű puhatestű együttesek fordultak elő. 93