A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin: Hozzászólás a múzeumi restaurálás helyzetéhez

alakításánál! Azonban az ilyen elképzelések akadályozó tényezői lesznek a munkahelyi jó légkör megteremtésének, és az egészséges kollektív szellem kialakításának. A fokozott hangsúly miatt ismétlésbe bocsátkozunk, amikor újra elmondjuk, hogy érthetetlennek tartjuk ezt a nagy körültekintést a restaurátori állások betöltésénél akkor, amikor sok helyen a muzeológus szakosoknak azonnal megadták a bizalmat, s a próbaidő mellőzésével azonnal tudományos főmunkatársi besorolásba nevezték ki, jóllehet semmilyen múzeumi gyakorlattal nem rendelkeztek, amit különben a besorolás feltételei előírnak. 5. A restaurált tárgyak számának csökkenése a statisztikai adatok tükrében Konferenciánk egyik előadója kitért arra előadásában, hogy a restaurált tárgyak száma évről évre csökken, jóllehet a restaurátorok száma egyre nő. Nem a mi feladatunk a választ erre megadni, de igen elgondolkoztunk ezen a tényen, keresve rá a magyarázatot. Az eddig elmondottakból is leszűrhetünk néhány következtetést, hogy utána kereshessük és megtaláljuk a kijavítás módozatait az eredményesebb munkához. Megállapításainkat pontokba foglaltuk. 1. Mindig új emberek kerülnek a restaurátori területre, akiknek elölről kell kezdeni a restaurálás tudományának elsajátítását, s eleinte a szakismeret hiánya mellett a gyakorlat is kicsi, tehát lassabban megy a munka. Az új munkavállalóknak elég hosszú időre van szükségük a szakma elsajátításához. 2. A már betanult szakemberekkel épületkarbantartási munkákat végeztetnek, ami a restaurálásra fordított idő rovására megy. Ez a tény a statisztikai adatok relatív voltát is mutatja, mert amikor a fizetések különbözőség szerinti megoszlását vizsgáljuk, a nagyobb átlagbérrel rendelkező munkavállalók esetében magyarázatul kaptuk azt, hogy azokat a szerelési munkákért dotálják jobban. 3. A Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ jogelődje a Központi Muzeológiai Technológiai Osztály hosszú szünet után (1948-ban és 1952-ben volt korábban restaurátorképző tanfolyam), 1963-ban rendezte meg az első ún. alaptanfolyamot. Ezt minden évben újabb tanfolyam követte, melyet az újonnan felvett, a mindig kezdő restaurátoroknak tartottak. A kezdeti tanfolyamokon nagyon sok eljárás kezelési metódusait jegyeztük fel. Pontos leírásokat kaptunk a használatos oldatok elkészítéséhez is, s megismerkedtünk a munkánkhoz újabban elengedhetetlenül szükséges műszerekkel, gépekkel, melyek a munkafolyamatok lerövidítésében nagy segítséget jelentenek. A receptgyűjteményünket a tanműhelygyakorlatokon, továbbképzéseken egyre bővítettük. A napjainkban alaptanfolyamról munkahelyükre visszatérő kollégáink már alig 8-10 kezelési eljárás leírását kapták. Gondolni kell arra, hogy a most alaptanfolyamot végzett restaurátorok egynémelyike egyedül dolgozik egy-egy kisebb múzeum műhelyében. Az is lehetséges, hogy többen vannak, de mindegyikük kezdő. Igen nagy a valószínűsége annak is, hogy a munkahelyeikre a tanfolyamról visszatért munkavállalók műhelyeinek műszerellátottsága sem azonos, vagy csekély mértékben hasonló a központi műhelyéhez. Ezért, bár megtanulták a jobb, gyorsabb, modernebb eljárásokat, ezeket munkájukban nem tudják alkalmazni, hanem továbbra is a korábbi lassúbb, időigényesebb munkamenetet követik a szerény felszereltségüknek megfelelően. Hogy nincs megfelelő felszerelés a legmodernebb eljárásokkal való munkákhoz, az a restaurált tárgyak számának csökkenését jelentheti abban az esetben is, ha a restaurátori létszám növekedése derül ki a statisztikai felmérések adataiból. 4. Nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy a fent említett normatívák is megvannak, vagyis meg van adva, hogy bizonyos mennyiségű tárgyat tisztítani, konzerválni, restaurálni, rekonstruálni kell. Ezt a tervszámot igen nehéz teljesíteni megfelelő eljárások, vegyszer és felszerelés hiányában. Mivel nem képzelhető el dicséret azért, ha valaki a munkatervét nem teljesíti, ezért fel lehet tételezni azt is, hogy a tervteljesítés érdekében korábban kénytelenek voltak a restaurátorok olyan tárgyakkal is foglalkozni, melyek kezelése nem volt munka- és időigényes. Lassan ezek a „kis 842