A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin: Hozzászólás a múzeumi restaurálás helyzetéhez

hibás" tárgyak elfogynak a múzeumokból, s maradnak a munkaigényes, problémás, vagy nagyméretű tárgyak, amikkel már nem könnyű gyorsan dolgozni, a kezdőknél a gyakorlat is hiányzik, tehát a tervet alig, vagy nem tudják teljesíteni. Más múzeumban ennek az ellenkezője is magyarázat lehet, hogy ott a nagyobb felkészültségű restaurátor jobb hozzáértéssel végzi a tárgyak kezelését, ami szintén időigényes munka. Lehet a statisztikai számokat az elsősegély jellegű kezelésekkel növelni, de ha a tárgyak nem kapják meg a későbbiek folyamán a megfelelő végleges kezelést, akkor az ilyen tényszám-növelés felmérhetetlen kárt okozhat. 5. A restaurált tárgyak csökkenő számát esetleg abban is kereshetjük, hogy általános restaurátorból sokkal több működik, mint olyan, aki csak bizonyos anyagú tárgyak kezelési eljárásaiba gyakorolta be magát. Az azonos fajtájú anyagokon végzett munka szaporább, jobb számszerű eredményt lehet esetleg felmutatni. Az általános restaurátor többféle anyaggal dolgozik, s az eltérő munkamenetek mellett sokkal több időt fordít a különböző eljárásokhoz szükséges oldatok elkészítésével is. Tehát amíg az oldatokat „gyártja", eredményesség szempontjából ez nem termelésre fordított idő. 6. Bár a későbbiek során szólunk még az anyagbeszerzés nehézségeiről, de e témánál is meg kell említenünk. Ugyanis a restaurált tárgyak számának csökkenő tendenciájához az is hozzátartozik, hogy egyre dráguló életünkben tetemesen emelkedtek a vegyszerárak, sokuk kis tételben be sem szerezhető. A költségvetésben vegyszerekre megállapított összeg vagy egyáltalán nem emelkedett, vagy nem tartott lépést az anyagok árának emelkedésével, így természetesen a kevesebb mennyiségű vagy féleségű anyagból kevesebb darabot tudunk munkába venni. A restaurálás nagymértékű megindulása óta megismert és bevezetett új módszerekhez szükséges újabban használatos vegyszerek ára igen magas, tehát bővebb magyarázat ahhoz sem szükséges, hogy ugyanabból a költségvetési keretösszegből kevesebb anyagra futja. 7. Az előadások során hallottuk, statisztikai kimutatásokból olvashatjuk a restaurátori létszám növekedését. Ha ugyaninnen kigyújtjuk a tudományos dolgozók létszámnövekedésének adatait, megkapjuk azt az eredményt, amiről fentebb már szóltunk. Vagyis míg a muzeológusoknál a gyűjteménygyarapítást az eredményeknél nyugtázzák, s restaurátorok ha kezeltek is valamennyit ebből a gyűjtött anyagból, a munkába nem vett darabok százai a kezeletlen tárgyak számát megnöveli. Ilyen szemszögből, állagmegóvás szempontjából ez lemaradásként jelentkezik. Az évvégi statisztikai jelentések számadatai a hetek munkáját igénylő, töredékeiből összeragasztott és kiegészített edényt, és a pár napi munkával elvégezhető tárgyak kezelését is egymás mellett tartalmazzák. Nem kell hangsúlyoznunk a kettő közötti munka különbségét. Szükségesnek tartunk mi is valamilyen értékelési formát, de a számokat a tárgyak, és a rajtuk elvégzett munka ismerete nélkül nem szabad megítélni! 8. Igen eltérőek az arányok a muzeológusi és a restaurátori létszám között. 1 fő restaurátorra a megyei székhelyeken levő múzeumokban hozzávetőlegesen átlagban 68 fő muzeológus jut, ennyi gyűjti az anyagot, amit csak 1 fő konzervál vagy restaurál. Ehhez tegyük hozzá azt, hogy a múzeumi szervezethez tartozó kisebb múzeumokban 1-3-5 fő tudományos gárda dolgozik, akik ugyancsak végeznek gyűjtő munkát, amely tárgyakat szintén a szervezetek székhelyén létesített műhelyben kezelik, s ez a még nagyobb arányeltolódást eredményezi. Ehhez alátámasztásul szolgáljon a Mészáros Márta által 1969-ben végzett szakmai felmérés adatainak ismertetése (Múzeumi Közlemények. 1. szám. 43-47.), melyből kiderül, hogy bár csökkenés lesz 1975-ig egyik-másik muzeológus szakon, az öszszes növekedés mégis 4,7°/o-kal lesz nagyobb. Tehát a muzeológus létszám csökkenése látszólagos, mivel a szakmai felmérés növekedésről ad számot. Ebben a tanulmányban számszerű adatokkal is találkozunk, mely csak a vidéki helyzetet mutatja, s így a szakszemélyzet aránya tételes megoszlásban: muzeológus 73,1%; könyvtáros 2,1%; népművelő 0,8%; restaurátor 19%; egyéb 5%. Természetesen reális képet ebből a kimutatásból nem kaphatunk, mert tudjuk azt, hogy vannak vidéken múzeumok, ahol 843