A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin: Hozzászólás a múzeumi restaurálás helyzetéhez

Mintegy mottóul használhatjuk munkánkhoz a X. kongresszus beszámolójában elhangzott mondatot, mely szerint a szocializmus építése megfelelő ütemben csak szakképzett, szakmájukhoz értő, fejlett szocialista öntudattal rendelkező emberekkel leheteséges, valamint a tudomány széleskörű felhasználásával. A kulturális területen - melynek ága a múzeum is, s múzeumon belül a restaurátori műhely -, a szocializmust akarjuk építeni. Hogy a restaurátorok egy része rendelkezzék a szakmai ismereteken kívül szocialista öntudattal is, ehhez szükséges, hogy munkájuk szerint megkapják az erkölcsi és anyagi elismerést is, tekintet nélkül arra, hogy Budapesten, vagy vidéken dolgoznak. Azt is felesleges hangsúlyoznunk, hogy érték minden, ami történelmi múltunkat, hagyományainkat, vagy évezredek, évszázadok során kultúránkat, kulturáltsági fokunkat tárgyi anyag formájában képvisel múzeumainkban, amit az utókor számára időtállóvá tenni a restaurátorok feladata. Ebből a nézőpontból érdektelenné válik a fővárosi vagy vidéki jelző! 3. Normatívák a restaurálásban - a szakmai ranggal is összefüggésben Amióta felmerült a muzeális tárgyak restaurálásának, konzerválásának szükségessége, azóta mindig sok szó esik e munkálatok tényszámairól, s ez az értekezlet sem múlt el anélkül, hogy szót ne ejtettünk volna róla. A felszabadulás óta pedig - bár nem rendeletileg, s nem kollektív szerződésben előírva -, de normaszámokat állapítottak meg számunkra. Ha őszinték akarunk lenni, meg kell mondanunk, hogy tulajdonképpen nem is előírt normaszámokról van szó, hanem az összesítő statisztikai adatok alapján a minisztérium Múzeumi Főosztályán a tényszámokat összevetve megállapítják, hogy egyes múzeumokban a restaurátorok teljesítménye megfelelő, máshol kevés az 1 főre eső tényszám. Ez a megállapítás helytelen, mert itt csak a számok beszélnek, de nem derül ki a számadatok mögött rejlő munka milyensége, nehézsége, éppen ezért nem lehet összehasonlítási alapul venni és elfogadni! Vannak múzeumok, ahol napjainkban is ismeretlen fogalom az anyagmegóvásban a tervszám, csak a tényszám a döntő; máshol kötelező a tervezésnél - általunk ismeretlen forrás vagy bázisszám alapján - tervszámokat megadni az anyagmegóvási munkákhoz. Véleményünk szerint semmilyen kezelési mód nem indokolja a normatívák bevezetését, mert a múzeumi restaurálást nem szabad összetéveszteni az iparban, a gépeken szalagrendszerben előállított munkadarabokkal! A tisztított, konzervált, restaurált, rekonstruált tárgyaknál semmilyen tervszámot nem lehet konkrétnak venni, legfeljebb „irányszámot" megadni. Állításunk alátámasztására álljanak itt a következők : A fémek beromlási foka csak kezelés közben derül ki. Ha azt az ideális állapotot vesszük, hogy a legmodernebb eljárásokkal, vagyis legmodernebb gépekkel, műszerekkel, s legújabb anyagokkal dolgozunk, akkor is érhetik meglepetések a restaurátorokat. Hiába veszi valaki tervbe, hogy a tömegesen kezelhető mondjuk 20 db régészeti vas, vagy bronz, vagy ezüst tárgyat az oxidáció külső megjelenése - tehát a tárgy kinézete - alapján el tudna készíteni mondjuk 3 nap alatt, ha kezelés közben kiderül, hogy az oxidáció makacsabb, s ugyanerre a 20 db tárgyra б napi munkát kell ráfordítani. Ugyanez a helyzet a kerámiákkal is. Amikor egy-egy telep-ásatás teljes anyaga bekerül a restaurátori műhelybe, a válogatástól kezdve a mosáson keresztül össze kell keresni az összetartozó darabokat. Az összetartozó cseréptöredékeket ragasztani kell, s meg kell várni, hogy kössön a ragasztó, hogy az edényt tovább építhessük. Ha nem került elő a munkában levő edényhez minden darab, akkor a hiányzó részt ki is kell egészíteni. (A rekonstrukció még munkaigényesebb, még időigényesebb folyamat) A kerámiákkal való foglalkozás nagyon időigényes! Néha több száz töredékből jön össze egy edény, ha ráadásul vastagfalú, tehát nehéz, s nagyméretű is, akkor sokkal több vele a munka. Ha párhuzamosan dolgozunk is, tehát amíg az egyiknél köt a ragasztó, addig a másikat válogatjuk, s szintén ragasztjuk, s hogy ne legyen „üresjárat", a harmadiknak a hiányait kezdjük pótolni, s annál is a pótlásul használt anyag meg837