A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin: Hozzászólás a múzeumi restaurálás helyzetéhez

kötését várjuk a következő munkafázis megkezdéséig, nem lehet előre kiszámítani, hogy az a munkában levő 2-3 db tárgy két hét, vagy 1 hónap alatt lesz-e kész. így egy restaurátornak elmegy rá 1 hónapja, s a statisztikája, a számszerű adat mindössze csak 2 db-bal, legjobb esetben is csak 3 db-bal nő! Hasonló a helyzet az üvegtárgyakkal is. Akár kezdő, akár a szakmában régóta dolgozó restaurátor is legyen valaki, a tervszámok kötelező szerepeltetésének tényéből azt szűri le, hogy ezeket a norma szerint megadott számokat íróasztal mellett, nem hozzáértő emberek találják ki, vagy olyanok akik nem sokra becsülik a restaurátori munkát. Szóljunk néhány szót általánosságban a néprajzi tárgyakról is. Lehet, hogy külsőleg könnyűnek látszik a kezelésük, ha pl. a földművelés eszközeit begyűjtik, s azok a fanyelű vas szerszámok meglehetősen jónak látszanak, s úgy tűnik, csak por vagy föld van rajtuk. Azok eltávolítása után kiderülhet, hogy a fa korhadt, szükséges a megerősítése; a vas részek oxidálódottak, s talán el sem távolíthatók a fanyélről (a könynyebb kezelhetőség érdekében), s a különböző anyagok együttesen újabb problémát jelentenek. A szakmuzeológusok a látszat alapján meglehetősen jónak ítélik meg a műhelybe behozott tárgyakat, s sokszor a gyűjtött anyag százait azzal adják át kezelésre, hogy azokkal semmit nem kell csinálni, legfeljebb csak lemosni, vagy portalanítani, ök valóban azt hiszik, hogy csak lemosni kell, de mi tudjuk, hogy azokkal hány napig tartó munkánk van, s hány munkafázisban kell egyazon tárgyon dolgozni. Itt most nagy vonásokban az olyan tárgyakról szóltunk, amelyeket ha nem is nagy volumenben, de mégis tömegesen lehet kezelni az állagmegóvás különböző fázisaiban. Ezekhez vegyük hozzá a műhelybe kerülő, igen nagyszámú olyan darabot, melyek kezelése: tisztítása, konzerválása, restaurálása csak egyedileg lehetséges. (A restaurálás egyébként csak egyedileg végezhető művelet!) PL: textil (kendő, zászló stb.), amit a tisztításon, konzerváláson kívül varrni kell, esetleg dublírozni. A régészeti, történeti anyagban: ékköves vagy pasztaköves bronz, ezüst, aranyozott bronz, aranyozott ezüst stb. darab. A bronz tárgyakon gyakran együtt fordul elő nemespatina és vadpatina, s a nemespatinát a kezelés során meg kell őriznünk. Ha a fémtárgyra oxidálódott bőrvagy textilmaradvány van tapadva, azt szintén rajta kell hagynunk. Együtt kell kezelnünk, s ez azért jelent nehézséget, mert amelyik vegyszer alkalmas az egyik anyagféleséghez, az bizonyos, hogy káros a másikra. PL: gyöngyházzal, igazgyönggyel díszített vas kard markolata vagy fémtokja, s természetesen a fém oxidálódott. Viseleti textileken oxidálódott fémgombok, csatok; fém- és szaruberakásos pásztorbotok; fémszállal (ún. skófiumos) hímzett textilek, amelynél a textil piszkos, a fémszál oxidálódott; gyöngyös, skófiumos, ékköves, textiles párták stb. Ez a felsorolás némi betekintést ad az olyan változatokba, amelyeknek még egész sorát tudnánk példának felhozni. A kezelendő tárgyak „irányszámainak" kb. felét az egyedileg restaurálandó darabok adják, amire irreális, és komolytalan dolog tervezni a munka aprólékossága, időigényessége miatt. Az évvégi munkajelentésekhez, és az éveleji munkatervekhez a minisztérium Múzeumi Főosztálya különböző statisztikai lapokat küld a múzeumoknak. Ezeken a statisztikai lapokon a régésznek, néprajzosnak, művészetörténésznek, s az összes muzeológus szakos dolgozónak „nyilatkozni" kell, hogy mennyi anyagot gyűjtött, vagy hány darabbal fogja gyarapítani az elkövetkező évben a rábízott gyűjteményrészleget. Illuzórikus ez a tervezés is, mert a régész sem tudja előre, hogy honnan és mikor fognak leletet bejelenteni olyan helyről, ahol nagyobb építkezés folyik, a gyűjtőterületéhez tartozó körzetből. Van-e lehetőség arra, hogy a leletmentő ásatás idejéig azon a szakaszon stagnáljon az építkezés, s egyáltalán a költségvetésben áll-e megfelelő öszszeg erre a munkára? Ha előreláthatólag nagy sírmezőt, vagy gazdag települést találnak, akkor tervásatás lesz a korábbi leletmentés helyett. Amennyiben a régész a feladatának maximálisan eleget tud tenni, honnan tudja előre megmondani, hogy az így feltárt település vagy temetkezés helyén mennyi sírt talál, s hány darab lesz a sírmellékletek száma? A későbbiek során szólni kívánunk a múzeumokban restaurálásra váró anyagokról, itt csak azt szeretnénk vázolni, hogy az így hozzánk bekerülő tárgyakra nézve hogyan lehet reális tervet készíteni? Ritkán ugyan, de olyan esztendőt is tudunk pél838