A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)
Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Kilián István: XVIII. század eleji komédia az iszákos papról és a részeges Magisterről
vé tehette a drámát. Ázaz.- egy bizonyos cél szem előtt tartásával kiválogatott jezsuita dráma kantai rendezésben minorita dráma volt. S mert a rend célja populárisabb volt, mint a jezsuitáké, s az iskola szintúgy, érthető, hogy ennek a kisvárosnak a színjátszása az irodalomtörténeti szempontból értékesebb, vallásos népies, illetve a profán zsínjátszás felé tolódott el. Ügy tűnik tehát, hogy Kanta majdnem egy évszázados drámai gyakorlata külön irodalomtörténeti és drámatörténeti kategória, bár Csiksomlyóhoz sem kapcsolható, ahhoz mégis közelebb áll, mint a jezsuitákhoz. 21 Éppen ezért úgy hisszük Enyedi Sándornak most megjelent munkájában meg kellett volna említenie a csiki kisváros, Kézdivásárhely közvetlen tőszomszédságában levő község, Kanta színi múltját, hiszen ez is, mint jónéhány nagyobb erdélyi város iskolai színháza a hivatásos világi színjátszás felé egyengette az utat. 22 Mi a most közreadott Declainatio de Victore ebrioso Bacchanalistica című komédiának a témája? Terjedelmes monológgal kezdődik, amelynek tulajdonképpen semmi köze sincs a komikus moralitáshoz. Éppen ezért szövegkiadásunkban ezt az igen hosszadalmas, helyenként azonban költői szépséget is megcsillantó bevezető monológot elhagytuk. Ebben az ismeretlen szerző minden bizonnyal antik példák hatására a természet szépségét dicséri. Az egész tulajdonképpen nem más, mint egy nagyméretű, az epikus hagyományokat is figyelembevevő hasonlat, elmélkedő monológ. A földön úgy hajózik az ember, mint a hajó a tengeren. A viharban egyetlen biztos rév a Krisztusba vetett hit. Logikus a gondolatváltás : a világon minden hiábavaló. Krisztust kell követnie az embernek „per tria vincla" azaz a három bilinccsel megkötözve (castitas, paupertas, oboedientia). Aki elhagy minden Jézusért, mindent megnyer benne. A monológot Paterfamilias szavai zárják be: ne késlekedj, hagyd el a világot, hogy el ne vessz. Ezt a barokk szóképekkel telezsúfolt bevezető sorokat a szerző nem kapcsolta még szerkezetileg sem a drámához. A többi inductiot számozta, ez elé pedig semmit sem írt, pedig közvetlenül a cím után következik. Valószínű, hogy a profán komikus téma valamiféle ellensúlyozására szánta. A cselekmény színhelye az 1. inductioban a pokol, ahol Plutus, az alvilág fejedelme, arra biztatja a lelkeket, másként az ördögöket, hogy térítsék el a jó útról az embereket. Mindenütt eredményesen dolgoztak, hiszen Luther és Kálvin tanai mindenütt hatottak, Pannóniában azonban nem tudnak eredményt elérni. 2 ' A 2. inductioban a részeg megister Victor lelops 2 '' támolyog be a színpadra. Árad a panasz belőle. Feje ide-odaszédeleg, lába remeg. Nem tudja mi 21 A kantai iskolai színjátszást ismeri: Bayer Józseí: (A magyar drámairodalom története a legrégibb nyomokon 1867-ig. II. Függelék 396.); Pintér Jenő (A magyar irodalom története a legrégibb időktől Bessenyei György fellépéséig). (Budapest, 1909) 394-395; Dömötör Tekla: Régi magyar vígjátékok (Budapest, 1954) 52. uő. közli Kertsó Cirjék Borka asszony és György deák című kantai közjátékát. 281-291. Nem tisztázott sem a csíksomlyói stefanita ferences színjátszással sem általában a jezsuita iskoladrámával való kapcsolat. Általában a csíksomlyóit is minorita színjátszásnak tartják, pedig a két szerzetes rend között semmiféle szervezeti kapcsolat nem volt. Vö. Karácsonyi i. m. II. 26, 262-268, 432-433. Alszeghy tehát nyilván tévedett, amikor az alábbiakat írja (Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeiig [XVII-XVIII. század] Budapest 1914. 30): „A minorita-drámának is van egy érdekes hajtása: a misztériumjátékok divatja. A csíksomlyói rendházban egész sereg kéziratos darab marodt ránk, amelyek 1721 és 1774 között kerültek színre." A csíksomlyói misztérium ferences misztérium volt. 22 Enyedi Sándor: Az erdélyi magyar színjátszás kezdetei 1792-1821. (Bukarest, 1972) 7-23. 23 „in Pannónia verő omnia turbata reperi". (67. sor.) 784
