A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Kilián István: XVIII. század eleji komédia az iszákos papról és a részeges Magisterről

is adott.

16 Monay

17 könyve révén azonban összeállítottuk a Kantában 1761-től 1779-ig előadott drámák jegyzékét,

18 s kiderült, hogy 1761-től 1779-ig terjedő időszakaszban csak 1764-ben és 1771-ben előadott drámáról nem tudunk. Van azonban néhány év, amelyben többször is színre léptek a kantai diákok. Tehát Kantában éppenúgy, mint Csiksomlyón majdnem egy évszázadon át gazdag iskolaszíni kultúra létezett, amelynek teljes feltárása, irodalom- és drámatörténeti helyének megállapítása most folyik. A kantaiak témaválasztása, mint ez természetes is, nem minden esetben profán. Mindössze két magyar nyelvű darab került elő, ha azonban Busa Margit feltételezése igaz, akkor a kezdeti időszak magyar nyelvű drámáinak száma eggyel növekszik. Bizonyos, hogy nemcsak az előkerült darabokat játszhatták, hanem még sok mást is, amelyek valamilyen ok folytán már nem maradtak ránk. A kantai diákszínpad műfaj skálája is eléggé vegyes, hiszen a mártírpassió jegyeit is magán viselő epikus dráma, a moralitás játékok legkülönbözőbb műfajkategóriáin át már a XVIII. század első harmadában eljutunk a valóság talaján gyökerező, társadalmi kérdéseket is feszegető komédiáig is, mint amilyen a fentebb már említett Salacon szabóinasról szóló istenparódia. Kérdés, hogy az irodalomtörténetben külön kategóriaként lehet-e kezelni a kantai színjátszást, illetve drámatermést, vagy csak a látványos reprezentatív jezsuita dráma egy hajtásának tarthatjuk. Annyi már eddig is bizonyossá vált, hogy Kanta nem azon az egyéni úton járt, mint Csiksomlyó, nem volt speciális műfaja, mint Csiksomlyónak a misztériumjáték,

19 hanem sokat tanult, örökölt, átvett a jezsuitáktól, magyar nyelvűség tekintetében azonban megelőzte őket mintegy öt évtizeddel. Műfaj skálája, tematikája nem a liturgiához, az egyházi évhez, hanem az iskolához igazodott. Azaz: nincsenek látványos nagypénteki, úrnapi, dialógusokkal tarkított flagelláns körmeneteik, alig fordul elő a barokk jezsuita drámára oly jellemző allegorikus színjáték. Témaválasztását nem az iskolai oktató-nevelő munka szabta meg, tehát a diákok nemcsak azért léptek fel színpadon, hogy ott a szónoki hanghordozás, gesztikulálás és a retorika alapelemeit megtanulják, hanem azért is, hogy saját diáktársaikat, a nézőközönséget „erkölcsös" szórakozásban is részesítsék. Ezért jelenik meg a profán komédia, s ezért lehetséges, hogy darabjaik egyikében, másikában panaszkodó szolgákkal, urukat meglehetősen keményen megbíráló parasztokkal is találkozhatunk.

20 Összefoglalva tehát az eddig elmondottakat: úgy tűnik, hogy a kantai út egyéni út. A kantai drámák cselekményesebbek, valósabbak, mint az akarva akaratlanul példának tartott jezsuita színjáték. S ez a megállapítás még akkor is igaz, ha, mint nagyon jól tudjuk, a kantaiak első évtizedben bemutatott drámáinak egy része, többsége jezsuita eredetű, hiszen a XVII., de különösen a XVIII. század drámáinak útvesztőjében már a válogatás is egyéni ízt tükrözhet, s a rendezés, a megjelenítés teljesen sajátossá, egyéni16 1. Borka asszony és György deák. 2. Stolander és Dromulus. ItK. 1918. 3-4. 323-343. 403420. 17 Monay i. m. 18 Vö. Kilián i. m. 1972. 230-233. 19 Vö.: Alszeghy Zsolt-Szlávik Ferenc: Csíksomlyói iskoladrámák (Budapest, 1913). 20 A legszembetűnőbb példa a Parentum nimius amor sui ipsius ultor című darab negyedik actusa első scenájában található. Itt a parasztok beszélgetnek egymással, s urukról egymásnak a lehető legrosszabbakat mondják: sokat esküdöznek, de esküjüket nem tartják meg jobbágyaikat veretik, semmi nyájasság nincs bennük, egy dolog mellett nem tudnak kitartani, kapkodnak, sokat hibáznak, sokat hazudnak. Vö.: Kilián: i. m. 1967. 62-63. 783