A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Cs. Tábori Hajnalka: A hiedelemtörténetek változása egy tiszántúli falu közösségének tudatában

Cs. Tábori Hajnalka A hiedelemtörténetek változása egy tiszántúli falu közösségének tudatában A hiedelemtörténetek vizsgálata az elmúlt időszakban a folklórkutatás előterébe került. A kérdéskör összekapcsolódik a mondakutatással és általában a prózai elbeszélő műfajokkal. Az elmúlt évek során publikált idevonatkozó elméleti tanulmányok jól mutatják, hogy mennyire szerteágazóak ezek a problémák, amelyek a prózai műfajokkal állnak összefüggésben. Jelen alkalommal nem lehet célunk az elméleti jellegű kérdések összegezése, csupán anyagunk bemutatása során teszünk utalásokat az eddig elért eredményekre.

1 A hatvanas évek derekán több alkalommal gyűjtöttem hiedelemmondákat és babonás történeteket Dobozon (Békés megye) és környékén. Az alább bemutatásra kerülő anyag ennek a kutatásnak az eredményéből származik. A többszöri gyűjtés során nagy számú hiedelemtörténetet jegyeztem le táltosról, garabonciásról, lidércről, boszorkányról. Tapasztalatom szerint a boszorkányokkal kapcsolatos képzetek és történetek magasan felülmúlják a többi emberfeletti erejű személyt számszerűségben is, gazdaságban is. A boszorkányhagyományok ilyen szívós fennmaradásához feltehetően hozzájárult az, hogy Békés megyében az utolsó boszorkányégetés 1728-ban volt, és összesen mintegy tizenhárom szerencsétlen asszonyt égettek meg.

2 1 Az újabb hazai irodalomból megemlíthetjük a következő munkákat: Balassa Iván: Karcsai mondák. Új Magyar Népköltési Gyűjtemény. XI. (Budapest, 1963) - S. Dobos Ilona: Az „igaz" történetek műfajáról. Ethnographia. (továbbiakban Ethn.) LXXV. évf. (1964) 198-217. - Uö.: A történeti mondák rendszerezéséről. Ethn. LXXXI. évf. (1970) 97-112. - Dömötör Tekla: A mondakutatók nemzetközi értekezlete Budapesten. Ethn. LXXV. évf. (1964) 166-167. - Uö.: Monda. In: A magyar népköltészet (Egyetemi jegyzet, Budapest, 1969) 155-174. - Ferenczi Imre: A népmondakutatás néhány elvi kérdése. Műveltség és Hagyomány. III. (Szerk.: Gunda Béla) Debrecen, 1961. 201212. - Uö.: Mondaterminológiák és műfajkritériumok. Népünk és Nyelvünk. (Szeged, 1966) 5-9. - Hoppal Mihály-István Márton: Korondi székely hiedelmek, mondák és anekdoták. Folklór Archívum. (Budapest, 1973) 64-78. - Korner Tamás: A magyar hiedelemmondák rendszerezéséhez. Ethn. LXXXVIII. évf. (1967) 280-285. - Uö.: Mutatvány a készülő magyar hiedelemmondakatalógusból. Ethn. LXXI. évf. (1970) 55-96. - Uö.: A magyar hiedelemmondák természetfeletti lényei: a tündér. (Szakdolgozat. Budapest, 1970) - Krupa András: Hiedelmek, varázslatok, boszorkányok. (Békéscsaba, 1974) - Röhrich Lutz: Az ördög alakja a népköltészetben. Ethn. LXXVII. évf. (1966) 212-228. - Ujváry Zoltán: Az egyén szerepe a népszokásokban. Ethn. LXXVI. évf. (1965) 501-520. - Voight Vilmos: A mondák műfaji osztályozásának kérdéséhez. Ethn. LXXVI. évf. (1965) 200-220. - Uö.: A folklór esztétikájához. (Budapest, 1970) - Uö.: A folklór alkotások elemzése. (Budapest, 1972) - Zentai Tünde: A hiedelem és a néphit összefüggésének törvényszerűségei. (Doktori értekezés. Debrecen, 1973. KLTE Néprajzi Tanszék Adattára). 2 Oláh György: Boszorkányperek Békés vármegyében. (Békés-Gyula, 1888) 37-39. 679