A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Nagy Olga: Archaikus világkép és mese-hagyományozás

megellett és megfejt csikó. Ezt a mesét Puci Jóska nagy felháborodással hallgatta végig s határozottan „hazugságnak" minősítette. Ezt pedig két okból is. Az egyikre majd később térek ki más kérdések kapcsán, a másik e gondolatkörbe tartozik. Ezt ő így magyarázta meg: „Hát ez hazugság az egész! Először, mert az Isten láthatatlan, akkor meg, hogy mondhassa, hogy látta s találkozott véle! Vagy a mese lehet hazugság? Másodszor pedig azért, mert az nem is úgy történt az egész, hanem másként. A fiú egy öreggel találkozott, aki azt mondta néki: „Eridj haza, s mond meg a királynak, hogy ne ölje a csúfság, mert az Isten nem megy le az égből senki fia kedvéért." Puci Jóska magyarázata több figyelemre méltó következtetést sugalmaz. Most azonban csak annyit, hogy ha az archaikusabb mesemondó világképébe belefér egy olyan ősi ístenkép, aki földre száll le s közben mindenféle mágikus praktikákat is végez, de már semmiképpen nem fér bele a marosszentkirályi mesemondó világképébe, aki jó egyházi adófizető, hét elemit végzett, akinek apja, sőt nagyapja is kiváló írástudó ember hírében állott és aki bútorgyári szakmunkás, írni-olvasni tudó ember. Tehát ki is ejti a meséből is, sőt meg is tagadja azt! Számbavettük az archaikus elem szerepeltetését vagy viszonylagos elmaradását az egyes közösségek meséiben. Szándékosan csak elnagyoltan tettem fel a jelenlét kérdését, most azonban rá kell térnem a finomabb és bonyolultabb összefüggésekre is. Ha a mesékben levő hiedelem-örökséget közelebbről is szemügyre veszszük és rendszerezzük, akkor az lep meg, hogy ugyanazokat az elemeket nem ugyanazon intenzitással éltetik az egyes meseközösségek. Szucsákon például főleg olyan mesék kerültek elő, amelyekben valamiképpen előfordult a többlábú: öt-, hét-, kilenclábú táltosló. És csakis Szucságon fordultak elő többszívű táltoslovak. Az ősi emlékezés tudni vélte pontosan a táltos eredetének számos körülményeit. így derült ki különböző variánsok más és más elemeiből, hogy a táltoscsikó vasorrú bába unokája. Néhány magyar variáns az 552 sz. típus keretében, szintén őrzi ezt az ősi elemet. (Berze, 1957. II. 143.) Csakhogy a szucsági mesék pontosan tudják azt is, hogy a vasorrú bába egyik lánya (hol az első, hol a harmadik) csíkozta a lovat, sőt ismerni vélik a pontos körülményeket. Kiderül az is, hogy a hős nem véletlenül őrizte három éjjelen át a csikókat, hanem azért, mert a csikó éppen őrzés közben, vagy a hős mágikus közreműködése kapcsán született (vagy megveri, hogy kínjában ellik, vagy pedig mágikus formulával csíkozásra kényszeríti a kancát). A táltoslóval kapcsolatosan egymásnak ellentmondó nézetek: a csikó eredete, gethességének okai, táltossá válásának stb körülményeit szintén a szucsági közösség rendkívüli „tájékozottságát" bizonyítják. (A táltos lóról külön fejezetben lesz szó.) Méraiak meséiben alig fordult elő több lábú táltosló (még az 552-es keretében sem!), többszívű táltoslóról meg nem is hallottak, s ennek szerepléséről, születésének körülményeiről sem tudtak. Meséikben annál több szó esik viszont a táltoshősök születéséről, születésük körülményeiről. így például megtudjuk, hogy táltoshősök hol „jegyesen" születnek és készen kapott erejük van, hol pedig mitikus eredetűek, sárból, mészből gyúrták, vagy fából faragták, hol pedig valamilyen mitikus lény segítségével jutottak varázserejük birtokába.- például a hetedik puszta rozmaring bokorjába való bedobás által, amely segítséggel derekukra csatolódott a „hősi kard", amely várt rá és meg 623