A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

A menyasszony-búcsúztatót szintén a vőfély mondta el, a nevében megköszönte a szülőknek a felnevelést, sorban elbúcsúzott minden rokonától.: Menyasszony, vőlegény egymást megszerették. Sorsukat egymás kezébe tették. Egymásnak akarnák ezután csak élni, S ma megyünk a templomba az ég áldását kérni. Legyen hát a hajlékban Most csendesség és béke. Mert bucsuzásunknák most lészen kezdése. Engem a menyasszony felkért szeretettel. Hogy ő helyette nagy tisztelettel Zengem el bucsut, búcsúszavait, Halgassátok meg az ő óhajait. őrömmel virradt rám ez a szép reggel, örömmel üdvözlöm ártatlan szivemmel. Mert az én lelkemet nagy bánat togta el, Mert a házasélet útjára léptem tel. Hosszú az én utam, melyiken indulok. Ezért jó Istenem most tehozzád lordulok. Hisz most változik meg életem sorsa örömre vagy örökös bura. Ezért jó Istenem te légy most is vélem. Bocsásd meg ellened elkövetett vétkem. Kedves Édesapám! Elbúcsúzom tőled. Zokogó szememből kitörlöm a könnyem. Bocsásd meg, ha gyakran vétettem ellened, De továbbra is szeresd kedves gyermekedet. Édesapádnak add oda a kezed. Fordulj íelé, csókold meg most őtetí Kedves Édesanyám! Szivem majd megszakad, De szivem egyik tele örökre itt marad. Te adtál életet, te neveltél engem. Te óvtad meg tisztán szeplőtlen nevem. Ezért téged áldás dicsér. Minden földi javam tied legszebb, legtöbb búcsúszavam, Áldjon meg az Isten, ezerszer megáldjon. Legyen minden lépted illatos virágom. Édesanyádnak add oda most kezed. Fordülj feléje és csókold meg most őtet! Kedves Testvéreim! Álljatok elibém, Hisz szerelmes könnyektől áradt meg most szemem. Nem tudom, egy tálból mártok e még veletek. De engem őrökre el ne feledjetek. Testvéreidnek add oda most kezed. Fordulj feléjük és csókold meg most őket! Sógorok, sógornők, rokonok, szomszédok. Kik most körülálltok. Búcsúszavaimmal hozzátok fordulok. Búcsúzom tőlletek. Isten veletek. Isten áldása maradjon véletek. Bucsuzásomnak most lészen a vége. Induljunk hát el a szent esküvőre." (D. Nagy Ernő 40 éves) 598