A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

A menyasszony ezután csókkal elbúcsúzott mindenkitől. A megilletődött vendégség már nem kezdett el mulatozni, hanem elindult az esküvőre. A vőfély ezekkel a szavakkal kérte fel őket az indulásra: Kedves Násznagy uram. Vendégeim! Induljunk el végre a nagy, hosszú útra. Hallgassuk meg mi is a hit letételét, Melyet az itju pár most íogad örökre, végtére. Hallgassuk meg mi is a fogadalmat. Hogy egész életükben őket szerencse kisérje. Szivemből kívánom! (Tóth Jenő 40 éves) Ha a vőlegény násznépe elment a menyasszonyért, együtt állt fel a menet, együtt indultak az esküvőre. Elöl ment a vőfély, utána a két násznagy, őket követték az idősebb férfiak. A menyasszonyt az esketésre fiútestvére vagy legközelebbi fiú rokona vezette, utána ment a vőlegény leánytestvérével vagy legközelebbi leány rokonával. Ezután álltak fel a koszorúslányok párjukkal, a koszorúslegényekkel. Utánuk haladtak az idősebb asszonyok, majd a fiatalabb asszonyok és a gyerekek. Lemaradva a menettől 10-15 lépésnyire mentek a zenészek néhány mulatozó legénnyel. Az esküvőre menet is zenéltek a muzsikások, de útközben nem álltak le táncolni. A lakodalmas ház körüli kíváncsiskodókat apró tésztával, pogácsával, kaláccsal és borral kínálgatták. A legények és a vőfély az esküvőre menet kulacsban bort vittek magukkal, amivel pedig az útközben talált kíváncsiskodókat kínálták meg. Ha külön ment fel a két násznép az esküvőre, a menyasszonyos ház násznépének menete így alakult: elöl ment a vőfély, majd a menyasszony násznagya egy idősebb férfi rokonnal, azután következett a menyasszony a fiútestvérével vagy legközelebbi fiú rokonával, őket követték a koszorúslányok és a koszorúslegények, a menyasszony rokonságához tartozó fiatal asszonyok férjeikkel, majd az idősebbek. A vőlegényes ház menete a következő volt: kisvőfély (ha volt), a násznagy egy idősebb férfi rokonnal, a vőlegény leánytestvérével vagy legközelebbi leány rokonával, idősebb házasok, majd egy kicsit leszakadva a zenészek a mulatozó férfiakkal. A két menet vagy az úton, vagy az anyakönyvvezetőnél találkozott. 1940-ig a külön felmenetel volt gyakoribb. Ezt később fokozatosan kiszorította a két ház együttes felmenetele. Menet közben az időjárásból jósoltak a fiataloknak. Ha esett az eső, ezt mondogatták: „Siratja őket az idő, szomorú életük lesz." Viharos idő esetén: „Viharos lesz az életük is." Ha halottas menettel találkoztak: „Szerencsétlenséget hoz a fiatalokra" (Sain Balázs 74 éves). A felállás sorrendje napjainkig megőrződött a lakodalmakban. Gyalog mennek a községházáig, hogy megmutassák a falunak a menyasszonyt. A menyasszonykikérés ünnepi aktusa elmaradhatatlan a lakodalmakból. A vőfély búcsúztató szövegében azonban egyszerűsödés, változás mutatkozik. Az 1920-as évekig a vallásosság erősen érződött a búcsúztatókban: Menyasszony, vőlegény egymást megszerették, Sorsukat egymás kezébe tették. Egymásnak akarnák ezentúl csak élni, Ma megyünk a irigyre az ég áldását kérni. 599