A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

kig megőrződött. Azok a családok, akik máskor a pékárut vásárolják, erre az alkalomra maguk sütik a kenyeret. Pénteken sütötték a különböző kalácsokat. A kalács tésztájából készült 1920-tól a hajtott tészta, amelyet mákkal, dióval töltöttek. Kenyér- és kalácssütés közben tették a kemencébe a sós pogácsát, legutoljára sült ki a piskóta. A torta újabb keletű. Nyomon lehet követni kialakulását. 1910-ig a sima piskótát sütötték, s borba mártogatva fogyasztották. 1920-tól cukros mázzal vonták be. A vajas krémmel készített torta csak a húszas évek közepétől ismeretes. A finomabb, munkaigényesebb torta, a dobos és a pergelt torta az 1930-as évektől terjedt el. A faluban volt 3-4 asszony, aki értett az égetett cukorból és dióból készült ún. tornyos, pergelt torta formálásához. Ezek az asszonyok a városban szolgált szakácsasszonyoktól tanulták el a tortakészítés csínjátbínját. Napjainkban a dobos torta lapjait két nappal a lakodalom előtt sütik ki, hogy megpuhuljon, csak ezután töltik meg diós, kávés, kakaós és citromos krémmel. A lakodalom előtti nap a koppasztás napja is. A szakácsasszonyoknak a koszorúslányok segítettek. Az aprólékból - zúzából és lábából - levest és pörköltet csináltak maguknak. A tyúkot a lakodalom napján sütötték ki, hogy friss legyen. Erre a szomszéd kemencéjét vették igénybe. A lakodalom napján ugyanis már nem gyújtottak be a lakodalmas ház kemencéjébe, hogy ne legyen meleg a vendégekre. A menyasszony költöztetése 1880-1920-ig a lakodalom előtti napokon este költöztették a menyaszszonyt. Ritkábban az esküvő után vitték el a menyasszony kelengyéjét a vőlegényes házhoz. A költöztetésben a nyoszolyólányok és a vőlegény komái segítkeztek. Feldíszített, csengős szekérre rakták a kelengyét, ami a legszegényebb családnál is 6 párnából, 2 dunyhából, a vagyoni helyzettől függően 6, 12, 24 párnahuzatból, lepedőből, dunyhahuzatból állott. A párnahuzatot, lepedőt, dunyhahuzatot a tulipános ládába hajtogatták, így tették a szekérre. „Mégcsak kevés bútoruk volt a fiataloknak, majd később megveszik maguknak" (Bak József né 66 éves). Csak a legszükségesebb bútorokat szállították a vőlegényes házhoz: ágyat, sifont az akasztósruha számára, komótot a vasalt ruhának, asztalt és néhány széket. A menet gyalog, kerülő úton haladt a szekér mellett a menyasszonyos háztól a vőlegényes házig, megmutatták a falunak, hogy mije van a menyasszonynak. Ütközben néhány akadályt kellett leküzdeniük. Még az indulás előtt egy-két legény észrevétlenül kiszedte a kerékszöget, hogy megnehezítse a menyasszony elköltöztetését. A „bámészkodók" szalmakötelet húztak keresztül az úton, hogy megállítsák a menetet. Amíg fel nem szabadult az út, a fiatalok megálltak táncolni a kíváncsiskodókkal, megkínálták őket borral és apró süteménnyel. Máskor a menet előtt ment egy legény vágószerszámmal a kezében, hogy megtisztítsa az utat a szalmakötéltől, ne keljen megállni a menetnek. A szalmakötél kihúzását a törvény tiltotta, mert drótot is fontak a szalma közé, ami ha nekihajtottak szekérrel, súlyosan megsebezte a lovakat. Szalmakötelet akkor is kihúztak, ha más faluba költöztették a menyasszonyt. Az 1920-as évekig a lakodalom napján is útját állta a szekérnek a szalmakötél. 592