A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

ségeit teljesen a menyasszonyos ház viselte, a lakodalom megrendezéséből ilyenkor már semmi részt nem vállalt. Miután összegyűltek a vendégek az eljegyzésre, mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál. Az eljegyzésnek kötött ülésrendje volt, ami eltért a lakodalmi ebéd és vacsora ülésrendjétől. A fiatalok még nem egymás mellett, hanem egymással szemben ültek a mestergerenda alatt, a tükör előtt. A legény mellett a legény rokonsága, a lány oldalán a lány rokonsága helyezkedett el sorrend szerint az idősebbek, majd a fiatalok. A menyasszony szülei nem ültek a vendégek közé, mivel a vendéglátás teendőivel voltak elfoglalva. A vacsorát a fiatalok ünnepélyes gyűrűhúzása előzte meg, amire a menyasszony keresztapja (leendő násznagya) szólította fel őket a következő szavakkal: „Eljött az idő, jónak látjátok, hogy egymásé legyetek" (Tóth Béla 76 éves). Miután felhúzták a fiatalok egymás kezére a gyűrűt, amit kölcsönösen vettek meg, (a legény a lánynak, a lány pedig a legénynek) átadták a jegyajándékókat is. Az ajándékot az eljegyzés előtti napokban vették meg a szülőkkel együtt. A legény és a lány megközelítőleg azonos értékben vásárolt a másiknak ajándékot. Módosabb családokban a lány kísérőgyűrűt, fülbevalót, karkötőt, jegykendőt, ruhát, hosszú, vastag arany nyakláncot kapott órával, a fiú pedig arany vagy ezüst láncos órát, pecsétgyűrűt, cigarettatálcát és inget. A két világháború közti időszakig nemcsak a módosabb családok vettek láncot, kísérőgyűrűt, órát stb. jegy ajándékként, hanem a szegényebb családok is. Ezek az ajándékok azonban az anyagi helyzetüknek megfelelőbben olcsóbbak voltak. Özv. Tiszay József né (91 éves) az 1880-as években még megtalálható jegypénzről beszélt. A menyasszony adta át a vőlegénynek, aki néha megduplázta azt, hogy ezzel biztosítsa magának a házasságot. Megtörtént, hogy a lány viszszalépett a házasságból, mert nem tetszett neki, hogy pénzért megvásárolták. Amint a fiatalok átadták egymásnak az ajándékot, a megjelent vendégek sorra köszöntötték őket és kezdetét vette a vacsora. Az ételeket a leendő nyoszolyólányok szolgálták fel. Az eljegyzési vacsora húsleves, birkapörkölt vagy borjúpörkölt, valamint sülttyúk, tészta és bor volt. A pörkölt helyett lehetett töltöttkáposzta vagy főthús marással. A nagyobb eljegyzési lakomán zene, tánc volt, s a mulatság másnap reggelig is eltartott. Ha nem akartak nagyobb eljegyzést csinálni, a kézfogó napjának reggelén a fiatalok elindultak vásárolni a szülőkkel együtt. Ekkor vették meg a jegyajándékot. Hazatérve a lányos ház szerényebb vacsorát rendezett, ahová csak a szűk családi kört hívta meg mindkét fél: szülőket, nagyszülőket, keresztszülőket, testvéreket. Az eljegyzési étrendből ilyenkor hiányzott a leves és a pörkölt, csak sülthúst, tésztát és bort tálaltak fel. Nem fogadtak zenészt, nem csináltak dáridót, csak elbeszélgettek, dalolgattak. A nagyobb eljegyzéssel az 1950-es évek elejéig találkozunk. Napjainkban szűkebb körű eljegyzéseket tartanak. Azt, hogy valaki kisebb vagy nagyobb eljegyzést rendezett, nem a vagyoni helyzet határozta meg. A szegényebb család is igyekezett kitenni magáért az eljegyzés és a lakodalom megrendezésében. Sokszor nagyobb „dáridót csaptak", mint a jobbmódú családok. Kisebb eljegyzést azért rendeztek és rendeznek ma is, hogy annál nagyobb lakodalmat csaphassanak. Ilyenkor ugyanis a lakodalom költségeit mindkét ház egyformán viseli. 580