A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

Ajándékozás A lakodalom megrendezésében igen nagy anyagi teher hárult a szülőkre. Ezt a terhet igyekeztek csökkenteni a vacsorán résztvevő vendégek. Csigacsinálásra egy szakajtókosár lisztet, 20-30 tojást vittek azok, akik a vacsorára is hivatalosak voltak. A vacsorára ajándékozott egy pár tyúkot a lakodalom előtti napon vitték el. A vacsorán pedig saját készítményű apró tésztát, az 1920-as évektől pedig tortát kínálgattak egymásnak. Ezekkel minden vendég hozzájárult a lakodalomhoz. 1945-ig szokásban volt (a későbbi időkben ritkábban és csak az egyszerűbb emberek körében), hogy vacsora közben „gyűjtögettek" a tányérjukra sültet, tésztát, tortát. Ti. egymás kínálgatásakor a sok szelet tortát és tésztát nem tudták nyomban elfogyasztani. Az így összegyűlt ennivalót ráhelyezték a saját tányérjukra, amelyben a tortát és tésztát hozták, majd fehér szalvétába bekötötték és hazavitték. Az ajándékozással az új párt segítették a családi élet megkezdésében. Az ajándékokat előző este a pár tyúkkal együtt küldték el a lakodalmas házba a jobb módúak a cselédlánnyal, a kevésbé módosabbak a nagylánnyal. Ha nagylány nem volt a családban, az anya vitte el az ajándékot. Az 1930-as évektől kezdve voltak, akik nem küldték, hanem az esküvőre való menetelkor magukkal vitték az ajándékot. A „beígért élő jószágokat" később kapta meg a fiatal pár. Gyakori volt a borjú, hasas koca, hízott disznó vagy süldő ajándékozás főként a keresztszülőktől. Az ajándék értékét az ajándékozó lakodalmi tisztsége és vagyoni helyzete határozta meg. A legnagyobb ajándékot a keresztszülők és a meghívott gazdag családok adták. A kettő Szováton gyakran egybeesett. 1900-ig a keresztszülők, a barátnők és a nagynénik vettek ajándékot a fiataloknak, valamint a módosabb gazdák, ha a szegényebb pár lakodalmára hivatalosak voltak. Ezek többnyire szerény ajándékok voltak: egy csupor, pohár, tányér. Már nagy ajándéknak számított a 6 tányér, pohárkészlet, tésztáskészlet. Korábban szégyelltek volna paplant, zománcos edényt vagy lepedőt ajándékba vinni. Az 1900-as évektől csak a keresztanya tehette azt meg, hogy paplant vitt ajándékba. Ez a szokás napjainkig megőrződött. „A nagyobb ajándékozás csak a jó világban terjedt el" (Kémeri Zsuzsanna 64 éves). Az 1950-es évek közepétől egyre többen és egyre nagyobb értékben visznek ajándékot. Az ajándékok közt mindent megtalálunk, ami az új háztartás beindításához szükséges: paplant, párna- és dunyhahuzatot, háztartási gépeket, edényeket, pohár és tányér készleteket stb. Ma már ajándék nélkül el sem mennének a lakodalomba. A fiatalok pontosan számon tartják, hogy kitől milyen értékű ajándékot kaptak. Ha visszahívják őket, hasonló értékben visznek ajándékot. Sokat segít az új házasok berendezkedésében a menyasszonytánc bevétele is. A menyasszonytáncért általában pénzben fizetnek, de természetben is fizethetnek. Elsősorban a keresztszülők ajándékozzák meg ekkor a fiatalokat egy kövér hízóval vagy süldővel. Az ajándékok értéke és a pénzbeli fizetések egyre nagyobbak. Ez a falu anyagi helyzetének fokozódó javulását mutatja. 581