A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

háztól" a fiatalokat, kitagadták őket a vagyonból. Ez történt a falu legnagyobb vagyonával rendelkező családjában is. K. J. 200 hold föld tulajdonosának egyetlen leánygyermeke megszökött és összeházasodott egy néhány holdas fiúval. A szülők a lányt kitagadták, soha nem bocsátották meg neki ezt a házasságot. Több esetben is előfordult azonban, hogy az idők folyamán a szülők haragja lecsitult. Tompult a szülők és gyermekek közti ellentét s a fiatalok viszszatérhettek a családhoz. A szegényebb családoknál a párválasztásban a vagyon, mint meghatározó tényező szintén jelen van. A 4-5 holdas paraszt nem szívesen fogadta családjába egy nincstelen napszámos, zsellér gyermekét. A szegény-paraszti gőg megkövetelte azt, hogy legalább annyi kis vagyona legyen a másik félnek is, mint neki van. A teljesen vagyontalan családoknál az egyéni tulajdonságoknak volt meghatározó szerepe a választásban. Szívesen fogadták annak a legénynek a közeledését, aki „jó dolgos volt", „nem a kocsmát járta", „nem csavargott". A lányok elbírálásában szintén a munkakedv, a szorgalom volt az elsődleges. A szabad párválasztás sokkal jobban érvényesült, mint a gazdagabb családoknál, de a szülőknek itt is volt beleszólása a házasságba. A szegényebb családoknál gyakori volt az egy foglalkozáson belüliek közötti házasság, az endogámia. A parasztok paraszt családból, az iparosok iparos családból, a juhászok juhász családból választották ki párjukat. Az endogámia napjainkban csak elvétve található meg a juhászok körében, akik ezen okból más faluból is hoznak feleséget. A hajdúszováti fiatalok ugyanis ritkán választottak párt másik faluból. Lenézték azt a fiút és lányt, aki otthon, a saját falujában nem találta meg a párját. A Derecskéről, Földesről, Hajdúszoboszlóról hozott férjeket, asszonyokat nem sokra becsülte a falu népe. A vallásnak jelentéktelen szerepe volt a párválasztásban. A község teljesen református vallású. Katolikusokat csak a „bevándorlók" között találunk. Ha a házasságot kötő fiatalok más vallásúak voltak, megegyeztek abban, hogy a gyerekek milyen vallásúak legyenek. Általában a leánygyermek az anyja vallását követte, amíg a fiú az apjáét. De lehetett másféle megállapodás is a különböző vallású fiatalok között. Ilyen vegyesházasság 1945-ig csak 4-5 volt, főként a „bevándorolt" iparos családoknál. A felszabadulás után a vagyoni különbségek eltűnésével a párválasztásban a vagyon, mint meghatározó tényező egyre inkább háttérbe szorult. Az 1950-es évek végéig megtaláljuk a „keveredni nem akarást", а szegényebb és gazdagabb családok közti házasságkötések tilalmát. Mégis aránylag igen hamar gyökeres szemléletmód-változás ment végbe a párválasztásban. Ma már gyakori, hogy volt középparasztok gyermekei, unokái a volt napszámosok gyermekeivel és unokáival házasodnak össze. A szabad párválasztás mind nagyobb és nagyobb szerepet kap, a szülői kényszer egyáltalán nem található meg, helyét a józan meggondolásból fakadó tanácsadás foglalja el. A párok kiválasztásában a magatartásnak, a jellemvonásoknak, a külsőnek és az egymáshoz való vonzalomnak van döntő szerepe. 573