A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

Ködmönösök, közvetítők A kommendáló asszonyoknak, a ködmönösöknék nagy szerepe volt a há­zasság létrehozásában. A ködmönösök idősebb öregasszonyok voltak, akik mindenkit ismertek, mindenről tudtak a faluban. A ködmönös elnevezést on­nan kapták, hogy ködmönnel fizettek nekik, ha sikerrel járt megbízatásuk. Ha nem sikerült „összeboronálni" a fiatalokat, a fizetség elmaradt. Erre vo­natkozott a következő szólás: „Kilyukadt a ködmön, nem sikerült" (Tóth Bé­la 76 éves). Megbízatásuk teljesítésekor birkabőrből készült kisbundában, köd­mönben jelentek meg, amivel azonnal elárulták jövetelük célját. Részint va­lamelyik fél (a fiú vagy a lány) fogadta fel őket, akik ennek alapján teljesí­tették a feladatukat. Voltak olyanok, akik csak „általában kommendáltak, a maguk jószántából hozták össze az új párt" (Sain Balázs 74 éves). A ködmön­nel való fizetést 1920-ig találjuk meg Hajdúszováton. Később ruhát, búzát, szalonnát, tengerit, bort kaptak a munkájukért. A ködmönösök nemcsak a fia­talok között közvetítettek, hanem öregasszonyok, öregemberek, vénlányok és agglegények között is. Gyakran megtörtént, hogy egy-egy haláleset után a köd­mönösök eljártak vigasztalni az özvegyekhez, közben ajánlgatták az új házas­társnak valót. 1945 után a fiataloknak több lehetőségük és alkalmuk lett az ismerkedés­re, mint régebben volt (pl. bálokon, eszpresszóban, moziban stb.). A fiatalok körében a ködmönös besegítésére ma már nincs szükség. Közvetítés útján csak az özvegyasszonyok, özvegyemberek, vénlányok és agglegények szereznek ma­guknak férjet és feleséget. A közvetítők funkcióját továbbra is egy öregasz­szony, esetleg valamelyik idősebb rokon vagy ismerős tölti be. Munkájukat szívességből, ellenszolgáltatás nélkül végzik. Móring A móringot az idősebb korban kötött házasság esetén a férj adta leendő feleségének. Az özvegy- és elvált ember, valamint a vénlegény sokszor csak móring lefizetésével kapott feleséget magának. Az idősebb korban férjhez menő lá­nyok vagy özvegy- és elvált asszonyok házasság előtt kérték is a móringot, „ez­zel biztosították be magukat" (Kémeri Zsuzsanna 64 éves). Ez azt jelentette, hogy a nő saját nevére irattattá a nióringként neki adott földet, házat, bútort vagy pénzt, amire azért volt szükség, hogy a férje halála után ne semmizhessék ki a vagyonából a férj hozzátartozói. A móringot a nő halála után a nő csa­ládja örökölte. Kéréskor állapodták meg abban, hogy mit ad a férfi móring­ba, erről hivatalos úton szerződést is kötöttek. Móringgal napjainkban már csak elvétve találkozunk. Ismerkedés A fiatalok elsősorban a társas munkák alkalmával a bálokon, táncisko­lában, ünnepeken (húsvétkor, pünkösdkor, szilveszterkor) és a lakodalmak­ban ismerkedtek meg egymással. A napszámban dolgozó lányok és fiúk sok­szor messze kint dolgoztak a falu határában és ott is éjszakáztak. Esténként 574

Next

/
Oldalképek
Tartalom