A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

Helyzetük nem volt ideális sem a családban, sem a faluközösségben. Ha a családnak földje volt, a vénlány és az agglegény a szüleivel dolgozott, ha nem volt földjük, akkor napszámosnak, szolgálónak, takarítónak szegődtek el. A vénlányokat húshagyókedden kicsúfolták, „megpergőzték őket" (Tóth Béla 76 éves). A fiatal legények ostorral a kezükben csergettek, a nyakukban levő kolomppal, csengővel kolompoltak, így mentek a vénlányok háza elé és ezeket a szavakat kiabálták: Tollas kosár az ágy alatt. Itt maradtál anyád alatt. (Tóth Béla 76 éves) A vénlányok ezt úgy bosszulták meg, hogy hideg vizet öntöttek ki az ab­lakon keresztül a kiabáló legényekre. Amelyik vénlányra jobban haragudtak, vagy haragosa volt, azzal úgy „toltak ki", hogy éjszaka pelyvával felszórták a kapu elejét és a ház utcai falát sárral bekenték. Ezekkel a szokásokkal egé­szen 1945-ig találkozunk. A vénlányok és agglegények a magány miatt legtöbbször komorrá, hara­gos természetűvé, kellemetlen modorúvá váltak. Ma a 30 éves lányt és a 40 éves legényt tekintik vénlánynak, illetve agg­legénynek. Ahogy a lányoknál kitolódott a házasságkötés időpontja a 16 év­ről a 18-25 éves korra, ugyanúgy kitolódott a vénlányság korhatára is. Bár az agglegénység korhatára is megnőtt, ennek ellenére a legények nagyrésze ­mint ahogy arra fentebb utaltam - fiatalabb korban köt házasságot. Párválasztás A párválasztásban 1945 előtt legnagyobb jelentősége a vagyonnak, a va­gyoni helyzetnek volt. A „suba-subához, guba-gubához" szólásnak Hajdúszo­váton olyan értelme volt, hogy mindenki csak a vagyonban hozzáillők közül választhatta meg a párját. Ennek megfelelően a gazdagok a gazdagokkal, a szegények a szegényekkel házasodhattak össze. A gazdagabb családok párvá­lasztásában egyedüli meghatározó tényezőként találjuk a vagyont. Csak az azonos vagyonnal rendelkező családból választhatták ki az összeillő fiatalo­kat. Ebben a társadalmi rétegben a párválasztásnál nagyon erős volt a szülői kényszer. Általában az anyának volt nagyobb beleszólása a választásba. A fia­talok ritkán választhatták meg párjukat önállóan. Sokszor már gyermekkorá­ban elígérték a lányt vagy a legényt. Az ilyenekre mondták: „Egymásnak ne­velték őket." Többször megtörtént, hogy szülői kényszerrel, a fiatalok aka­rata ellenére jött létre a házasság. Előfordult, hogy a kényszerházasság nem jöhetett létre, mert az esküvő alatt a menyasszonyt elrabolta a templomból a szeretője (Izsó Vince 77 éves). A gazdagabb családoknál ritkánt előfordult az első unokatestvérek közöt­ti házasság. Az ilyen házasság a vagyon összetartása miatt jött létre. A falu nem nézte jó szemmel ezeket a házasságokat, megszólta a családot: „Nem egészséges, vérrontás, nyomorékok lesznek a gyerekek" (Tóth Béla 76 éves). Gazdagabb legény és szegényebb lány vagy szegényebb legény és gaz­dagabb lány között a szerelmi házasság ritka volt. Ha mégis létrejött ilyen házasság, az szülői beleegyezés nélkül történt. Ebben az esetben „elűzték a 572

Next

/
Oldalképek
Tartalom