A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

köréből, de a férjhez menő lányok többsége betöltötte a 20. életévet" (Bak Józsefné 66 éves). A legények a katonaidő letöltése után nősültek 23-25 éves korukban. Ritka volt a katonaság előtt kötött házasság. Nagyobb becsülete volt a „katonaviselt" embernek. A legény csak a szolgálat után vált igazán éretté és olyan keresőképessé, hogy asszonyt vihetett a házhoz. 1945 óta már 20-22 éves korban is nősülnek a legények. Érdekes megfigyelni, hogy míg a lányok házasságkötésének időpontja 1945 után kitolódik, addig a legények fiatalabb korban nősülnek. A lányok későbbi házasságkötésének az az oka, hogy egyre többen végzik el a középiskolát, egyre többen tanulnak szakmát, az esküvő csak ezek után jöhet számításba. Oka még az is, hogy a lány kevesebb staffirungot kap otthonról, így a saját keresetéből még a házasságkötés előtt igyekszik magát jól „felruházni". A legények korábbi nősülése egyrészt a katonai szolgálat idejének csökkenésével magyarázható, másrészt azzal, hogy a felszabadulás utáni időszakban már 22 éves korban olyan anyagi bázissal és jó keresettel rendelkeznek, hogy családot alapíthatnak szülői támogatás nélkül is. Ezek a változások eredményezték azt, hogy a házasulandó fiatalok korábbi 4-5 éves korkülönbsége 1-2 évre csökkent. A megesett lány A házasság előtti nemi életet és magzatelhajtást bűnnek tartották. Ezért a megesett lány az esetek többségében megszülte gyermekét, s így, mint leányanyának a helyzete a közösségben megalázó volt. Kiközösítették, elűzték a családból, sőt a faluból is. Máskor a leányanya magától ment el, beállt szolgálónak valamelyik környező faluban vagy városban. Voltak családok, amelyek „beletörődtek" lányuk ballépésébe. A megesett lányt néha elvette a „vétkes legény", de legtöbb esetben egyedül maradt. Ilyenkor már kevés reménye volt arra, hogy valaki feleségül vegye. A módosabb lányoknak még „tudtak fogni" más faluból való, vagy egy „egyszerű" fiút, de a szegényebbeket ritkán kérték feleségül. A megesett lányok esküvőjét titokban rendezték meg, lakodalmat nem tartottak sem akkor, ha a „vétkes legény", sem akkor, ha más valaki vette el a lányt. A lányanyák száma napjainkban jóval kevesebb, mint régen volt. Ez azzal magyarázható, hogy felvilágosultabbak az emberek, ismerik a fogamzásgátló szereket és a magzatelhajtás lehetőségeit, a terhesség megelőzésének és megszakításának módjait. E tekintetben a szemlélet is átalakult. Az esetleges leányanyák iránt a közösségnek kevésbé vagy alig van olyan elítélő magatartása, amely miatt a leányanya hátrányos helyzetbe kerülne. Vénlányok és agglegények 1880-tól 1945-ig a 25 éves lány már vénlánynak számított, a 30 éven felüli legényt pedig agglegénynek, vénlegénynek nevezték. Vénlánynak és agglegénynek a csendesebb, visszahúzódó, a „túlságosan válogatós" és a testi-för gyatékos, „hibás" lányok és legények maradtak. 571