A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Bencsik János: Adatok a népi építkezés ismeretéhez a Közép-Tisza vidékéről

kétágú létrákat, gyümölcsverő rudakat, tartó és tároló edényeket, amelyeket a gyümölcsszedéshez, a szüreteléshez, illetve a permetezéshez alkalmaztak. Emellett az étkezés alkalmatosságait, vasíazékot, evőeszközöket és egyéb tárgyakat sem hordták haza. Tiszacsegén ide rakták be a télére kiszedett szőlőkarókat is. Ezeket azonban az e célra nevelt fákon felrakva is találtuk, hogy a tavaszi árvíz el ne vigye azokat. A sövényfalú építmény külső falánál szokás tárolni a gyümölcsszedő létrákat. Tavasszal ki-, ősszel beköltöznek a szőlőből, vagyis csak azok a tárgyak maradnak télére, amelyek elhanyagolható értéket képviselnek. Ezért a kunyhók, egy részét soha sem zárják be, más részüket lánccal, lakattal, illetve ha az épület ajtaja igényesebb készületű, akkor szabályos zárral vagy a szőlőskertben kifejlesztett zárszerkezettel zárják. Az Irigylihen egy, minden esetben kovácsmesterrel készített csavarmenetet csavarnak bele az ajtó belső részére erősített vaspánt menetébe. A záráshoz egy hengeres vaskulcsot alkalmaznak, amelybe a négyzetes csavar vége beleillik (ez hasonlatos a korcsolyakulcsok eljárásához). Külön kell szólnunk a szőlőbeli munkákról, mert tavasztól őszig folyamatosan találnak tennivalót a kertgazdák. Munkájuk azzal is gyarapszik és módosul, hogy a szőlőn kívül különböző gyümölcsöket, málnát, ribizlit, pöszmétét stb. termesztve, ezek gondozása, szüretelése folyamatos feladatuk. Itt termesztik a zöldségféléket stb., így az azzal való munka is sok időt igényel. A különböző gyümölcsök és vetemények betakarításakor az elsődleges válogatást (burgonya stb.), fejtést és csépelést (bab, borsó) a szőlőben, a kunyhó körül végzik el. Igazán azonban szüretkor népesülnek be a szőlőskertek. Ehhez segítséget is hívnak, hogy gyorsan elvégezzék a munkát. A leszedett termést &á<iakba rakják és többnyire szekereken hazaszállítva a gazdasági udvarban préselik ki belőle a mustot. Különösen az utóbbi negyedszázadban terjedt el a must készítése otthon. Ennek előtte többen akadtak, akik a kunyhónál végezték el e munkát is, s a must egy részét is a kunyhóban hagyták. Csak kevés bor maradt a szőlőben, azok egy részét is fogyasztásra hazaszállították. Ezért aztán a szőlőskertek élete ősztől tavaszig megállt, a csősz is hazaköltözött, aki egyébként egész nyáron, tavasztól őszig kint tartózkodott a szőlőskertben. Szüret után azonban már nincs szükség a munkájára, hisz általános szokás szerint felszabadul a szőlő, s jönnek a bengészok, akik összegyűjtik a gyümölcsfákon, a szőlőtőkéken maradt termést.

22 Meg kell jegyeznünk, hogy az egyes szőlőskertekbe ma már alig kapnak csősznek álló idősebb férfit a falvakban. A Lyukashalmon is, a Nyilason is sem 1972-ben, sem 1973-ban nem volt csősz. A szőlőskertek életével, az ott folyó gazdálkodással kapcsolatosan felmerült gondot Tiszacsegén a szőlőgazda intézi, aki az egyes döntésekhez gazdagyűlést hív össze. A közösen megállapított fenntartási költséget is a szőlőgazda gyűjti össze, s ő gondoskodik a szükséges feladat elvégeztetéséről (kútjavítás, kapuk javítása stb.). A tanulmányozott szőlőskertek hagyományos építkezésével kapcsolatban az alábbi megállapításokat tehetjük: A legősibb épületek, szerkezetükben, építőanyagukban is archaikus, sövény falú, ágasfás tetőszerkezetű kunyhók. Ezek a legjobban ellenállnak az 22 Az elszóródott, az elhagyott termés összegyűjtéséről lásd: Bencsik János: A gyűjtögető gazdálkodás emlékei, ... i. m. 121. 562