A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Bencsik János: Adatok a népi építkezés ismeretéhez a Közép-Tisza vidékéről

szőlőskertet az 1945-ös földosztást követően tovább gyarapították, s úgy tetszik, hogy az ártéri szőlőművelés fellendülőben van. Az általános iskolai nevelők, ipari munkások vásárolnak ott egy-egy darab szőlőt, s kunyhót emelnek rá. A legfrissebb adatok szerint területe több mint 99 kh (44 ha 1710 m

2

). A faluban általában Ártéri szőlőnek emlegetik e szőlőskertet. Sem ezt, sem az ároktövi Nyilast nem kerítették fel, nem zárták körbe, így kapuja sincs. Meg kell említenünk, hogy néhány éve az ároktöviek a tiszacsegei révvel szemben, az Aranyásó környékén, a Tisza jobb partján új szőlőtelepítésbe kezdtek. Az 1935-ös statisztikai felmérés szerint tehát a két község határának megoszlása a következő volt:

19 szántó kert rét szőlő legelő erdő nádas egyéb összes 2 336 89 1325 52 2086 367 — 243 6 498 11 890 63 1507 38 8851 348 138 955 23 790 A felsorolt szőlőskertek építményeit tanulmányozva a földrajzi adottságokkal összefüggő kettősséget tapasztaltunk. Mivel a régi telepítésű szőlőskerteket (Lyukashalom, Irigyli) soha nem veszélyeztette az árvíz, ezért azokban a pajtákat vagy - ahogyan mindkét faluban analóg módon nevezik e kisebb határbeli építményeket - kunyhókat állandóbb anyagból (vályogból), tetőszerkezetüket, tüzelő berendezésüket módosított, fejlesztett kivitelben építették meg. A Tisza árterületén azonban az évenként esetleg többször is megismélődő árvizek kártételétől óvandó, megőrizték a Tisza mentén ősi, ágasokra helyezett, szelemenes, sövényfalú építményeket. A történeti fejlődés szempontjainak figyelembevételével először ezeket a kunyhókat vettük vizsgálat alá. Közben megállapíthatjuk, hogy egy új kísérlettől eltekintve (1971-ben előregyártott betonkockákból építettek egy kunyhót) mindenütt a már írt épülettípussal találkozhatunk. A kunyhók rendszertelenül állnak az egyes parcellákon, sem tájolásuk, sem a dűlőúttól való távolságuk, sem az adott kistulajdonosi telken való elhelyezésük nem mutat rendszerre való törekvést. Építés céljára a szőlőskerten végigvonuló hátas területet, esetleg természetes vagy mesterséges halmot használtak fel. Az áraktövi Nyilason levő kunyhók esetében pedig azt tapasztaltuk, hogy az így emelt halmot az árvíz várható pusztításától terméskövekkel erősítették meg. Egy esetben a tiszacsegei területen azt láttuk, hogy a kunyhó helyét úgy választották meg, hogy élő fa essen bele a kunyhó falába. Az élő iát belefoglalták az építménybe, s ezzel védték a súlyosabb károsodástól, az összedőléstől. Az építést vagy talán helyesebb, ha készítésről beszélünk, megelőzően tehát kiválasztották, kijelölték a legalkalmasabb területet, majd kimérték a kunyhó helyét. Az épületek átlagos hosszúsága 3,5, szélessége pedig 2 méter. Ennek megfelelően a sarkokra, illetve az ajtó két oldalára erős ágasokat ástak le, amelyek átlagosan két méterre állottak ki a földből. Ezt követően a fal mentében, egymástól kétarasznyira (40 cm) vékonyabb, hasogatott, alsó végükön kihegyezett karókat vertek le a földbe. Magasságuk 20 cm-rel elmaradt az ágasoktól. Megjegyezzük, hogy a szilárd talajba bunkóval belevert karók bír19 Magyar Statisztikai Közlemények, 99. kötet, 1935. 35 Déri Múzeum 545