A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Bencsik János: Adatok a népi építkezés ismeretéhez a Közép-Tisza vidékéről

ták a fonással járó megerőltetést, nem mozdultak el. De az épület szilárdságát is fokozták ezzel. Ezt követte a falat alkotó sövény fonása. Sövínynék válogatott fűzfavesszőt, kőris- vagy kígyóakác-gallyat használtak. A sövmyíonást úgy kezdték el, hogy három-négy szál vesszőt (attól függően, hogy milyen vastag volt az) fektettek a földre (e műveletet rendszerint egy külön személy végezte) úgy, hogy a tövük befelé nézzen. Azáltal, hogy a gallyak vége az épület falán belül maradt, kívülről, tehát a látható oldalon egyenletesebb és szebb lett a fonás. Csak minden második karóhoz helyeztek gallyat azért, hogy ne legyen túl vastag az egyszerre kezelt vessző mennyisége. A kisebb kötegeket könynyebb volt hajtogatni. Valamelyik ajtófélnél indították el a munkát, s e kezdő oszlopon körülcsavarták az első köteg vesszőt. Amikor végigfonták a sort, utána második, és így tovább sor következett, míg a kellő magasságot el nem érték. Fonás közben minden ágast belefoglaltak a falba. Az igényesebb építkező 11. kép. Vályogfalú, ollótalpas kunyhó, Tiszacsege, Lyukas-halom 546