A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

pontját határozták meg, mert utána már szabadon lehetett a szőlőskertben tartózkodni bárkinek, akinek szőlője volt. A szüret időpontját a szokásos hirdetéssel, rendszerint dobszó útján tették közhírré. A nagyszüret idején az iskolákban tanítási szünetet rendeltek el, hogy a gyerekek is részt vehessenek a munkákban. A szüreti előkészületek már hetekkel előbb elkezdődtek. Elsősorban a felszerelést kellett rendbe tenni. A hordókat legtöbb helyen szellős színekben tárolták, ezek őszig szétszáradtak, tehát meg kellett őket dagasztani. Hasonlóan a különböző kádakat, dézsákat, puttonokat, kártusokat, kármentőket s más fa edényeket. A hordó íorrázás férfi munka volt. A hordókat a kút közelében lefektetett létrán (rajtoján) sorba egymás mellé állították, aknáit kihúzták, kiszellőztették, az abroncshúzóval meghúzták rajtuk az abroncsokat. Ha itt-ott túl nagy rést vettek észre a dongák közt, oda gyékénydarabot tömködtek, ha repedést, rést észleltek, azt turóenyvvel beragasztották. A turóenyvet mész és tehéntúró összekeveréséből nyerték. Ha szúrágást, vagy másféle lyukat találtak a hordón, vagy a csinyjánál (a végső dongák beillesztésénél) volt rés, azt pecsétviasszal beragasztották. Ezután előbb hideg vízzel kiöblítették s ekkor megtudták, hogy mennyire és hol folyik a hordó. Ha túl nagy réseket, hibákat találtak, akkor azt bognármesterrel - ahol ilyen nem volt, ott kerékgyártóval - kijavíttatták. Hasonló módon szakember beavatkozására volt szükség, ha erős penész-, dohszagot éreztek a hordóban. Ekkor a hordó egyik fenekét kibontották, kikaparták és kiégették a belsejét. Ha a hordót egészségesnek találták, nem is túl nagyon folyt, akkor következett a forrázás. Üstben vizet forraltak, ebbe diófalevelet, esetleg kevés szódát tettek. A kellemes illatú forró vizet aztán a hordóba töltötték, a nyílásokat aknával lezárták s a létrán kezdték előre-hátra mozgatni, hogy a hordóban levő forró víz a hordó minden oldalát jól megmossa. A hordóban közben gőz fejlődik s ez bizonyos nyomásfeszültséget eredményez. A gőz a réseken sisteregve tör ki. A forrázást addig kell folytatni, míg a sistergés teljesen eláll, vagyis a hordó teljesen bedagad. Ha ehhez egyszeri forrázás nem elég, akkor a hordót végére állítják, a végébe vizet töltenek s napokig állni hagyják, illetve pár nap múlva megfordítják s a másik végét is bedagasztják. Ha kell, többször is forráztak. Forrázás után a hordót hideg vízzel átöbölítették, majd beáslógolták, azaz kénrudat vagy kénszalagot égettek el benne. A kén az esetleges állati és gomba kártevőket elpusztította. Szüret előtt egy-két héttel már igyekeztek biztosítani a szőlőszedőket. Sokan már a kötözés idején fogadott napszámosokat meghívták a szüretre, de hivatalosak voltak a bejáró időszaki gazdasági munkások, ezek családtagjai, rokonok, ismerősök, leány vagy legény barátok stb. A szőlőszedés, a szüreti munkák a paraszti szőlőkben minden esetben ingyen, társas munkában történtek, tehát ilyenkor semmiféle bért vagy bér jellegű juttatást nem fizettek a résztvevőknek, holott néha negyvenen is összegyűltek egy-egy jelentősebb szüretre. A meghívottak valósággal megtiszteltetésnek vették, hogy a szüreten részt vehettek. Már kora hajnalban megjelentek vesszőkosarukkal, vagy más edényükkel a gazda udvarán, ahonnan szekerekkel vonultak ki a hegyre vagy kertbe. Egész napi étkezésükről, italukról a gazda gondoskodott s a szüret végén saját szedőedényüket teleszedhették maguknak szőlővel. A szüreti étkezés szőlőskertenként némileg változott, de mindenütt az volt a lényeges, hogy egyszerűbb, hideg reggeli után egy kiadós ebéd követ508