A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Dankó Imre: Adatok a debreceni kertségek életéhez (A legrégibb debreceni kertségi szabályzat)

séget gyepű (amit újra és újra rakni kell) és árok veszi körül (ezt viszont állandóan ásni kell). A gyepün belül az egyes kerteket sövények választják el egymástól. A határokat jól látható módon kijelölik, a határjeleket gondozzák. A sövényeken kívül levő tárgyak, növények, vetemények köztulajdonnak számítanak, a kertség által elronthatok, elvihetők, felhasználhatók. A gyepükönárkokon kapuk és ajtók (kisajtók) vannak. Ezeket állandóan zárva tartják, hogy a kertség biztonságát megőrizzék. A kapuk szélesek, a szekérforgalmat teszik lehetővé. Szélességük igen fontos, mert ilyen szélesnek kell lennie a kertségen belüli utaknak (dűlőknek) is, hogy a szekerek szabadon, akadály nélkül közlekedhessenek rajtuk. A kapu szélességét hitelesített rúddal vagy léccel mérték. Nagyon vigyáztak arra, hogy az útból, nyomásból, ösvényből, dűlőből, barázdából senki se foglaljon magának területet. Különös gonddal vigyáztak a íordulókra, hogy azokat meg ne szűkítsék és ezáltal az utak használhatóságát nehogy csökkentsék. A gyepükön, árkokon keresztül néhány ellenőrzött, jó zárai ellátott ajtó (kisajtó) is volt. Csak ezeken lehetett gyalogosan közlekedni. Űj ajtók (rések) nyitásától elzárkóztak. Különösen tilalmazták a szőlők lobjában készített illegális rések, kijárok, ajtók létesítését. Az ajtók ilyen szigorú elbírálásában a kertségbe bejárók ellenőrzése volt a cél. 3. A kertségekben levő kertek birtokába kétféleképpen lehetett jutni. Vétel és öröklés útján. Ennek megfelelően a sajátbirtoklású kertrész neve sokszor örök, a birtokosé pedig successor volt. Mind a vételt, mind pedig az örökösödést be kellett vezetni a kertség könyvébe.™ A kertségekben általában csak a tulajdonosok tartózkodhattak, ők is megszorításokkal és csak a tulajdonosok cselédeinek, rokonainak, barátainak, ismerőseinek ritka alkalmakkor engedélyezik az ott való megjelenést. A kerttulajdonosok önálló testületet (kertség) alkotnak, aminek legfőbb fóruma a közönséges gyűlés, azaz közgyűlés, amelyen minden kerttulajdonosnak meg kellett jelennie.

27 Csak nagy horderejű kifogásokat fogadtak el mentségül, a távolmaradásra. Ilyen esetekben is megkövetelték, hogy helyettest, képviselőt küldjenek maguk helyett a távolmaradók. A megjelenteknek pedig kötelességévé tették a távollevők tájékoztatását a közgyűlés lefolyásáról, határozatairól. A közgyűlés legfontosabb feladata volt a kertgazda megválasztása. A közgyűlésen (változáskor) a leköszönő kertgazda ismertette a kertség gazdálkodását. 4. A kertség, mint szervezet igen szerény keretek között, de annál nagyobb eréllyel működött. A kertség háza szerény épület volt, alig különbözött a kertségben levő többi épülettől, pajtától, kunyhótól, présháztól. Talán csak abban, hogy nagyobb és biztonságosabb volt. Itt tartották a közgyűléseket, itt helyezték el a kertség igazgatásának felszerelését, a már említett kertség könyvét, az utak szélességét mérő rudat, vagy lécet. A zálogokat és az elkobzott terményeket, dolgokat. A kertgazda segítőtársa volt a csősz, vagy a csőszök, a kertség közösen fizetett alkalmazottai, akik nemcsak a lopók és madarak kártevései ellen védték a kertséget, hanem arra is felügyeltek, hogy a kertség szabályzatai ellen senki se vétsen. A csősz vagy csőszök Szent Lőrinckor álltak 26. Vo.-.Dankó Imre-. A kertségek iratanyaga. In: Komoróczy Gy. A helytörténetírás levéltári forrásai i. m. 375-383. 27. Egy kertközgyűlést ír le novellisztikus formában Kövér Gy. Életképek с i. m.-ben Egy régi kertgyűlés címen. 19-22. - Vö.: Balogh I. i. m. 236-237. 383