A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)
Történelem - Dankó Imre: Adatok a debreceni kertségek életéhez (A legrégibb debreceni kertségi szabályzat)
munkába. Fizetésüket a kertgazdáktól kapták kapa utánr* A csőszök feladatuk java részét az úgynevezett diókról (létraszerű. Kövér Gyula szerint kerítésféle kémlelőállvány) látták el. 2!) A kertség nagy igazgatási alkalma volt az évente egyszer, éspedig tavasszal megtartott kerülés, azaz szemle. Ekkor a kertgazda vezetésével az erre kiválasztott kertgazdák és a csősz vagy csőszök végigjárták az egész kertséget. Megvizsgálták az utak, ösvények, barázdák, dűlők, az építmények stb. állapotát és a tapasztalt szabálytalanságok kiküszöbölésére azonnali intézkedéseket tettek. 5. A kertgazdának széles körű, szerteágazó teendői voltak. Munkássága központjában egyrészt a közösség, másrészt az egyéni tulajdon védelme állt. Ezért a csőszök, akik a lopáson vagy egyéb szabálytalanságokon kapottakat csak megzálogolták, a kertgazdának jelentették az ügyeket. A kertgazda aztán bírságolt, a birságból befolyt összegeket bevezette a kertség könyvébe. A bevétellel pedig gazdálkodott. A közölt szabályzatok szerint háromféle bevétel volt: a) olyan bírságpénzek, amelyeket a kertség kiadásaira (például ajtó-, kapu-, kútcsináltatás, javítás stb.) fel lehetett használni; b) az olyan bevételek, amelyek a kertgazda tiszteletdíját képezték (a kertség könyvébe való beírások díja, az okuláta és a becsüdíjak); c) az engedély nélküli, titkos, egyéni szüretből származó bor elkobzott egyharmada. Ez az Ispotályt illette."' 6. A jogi összefüggések, a felépítettség a két szabályzatból világosan kirajzolódik. A kertség saját ügyeire nézve bizonyos önálló, szabad testület volt. Saját rendszabályokat hozott, azokat betartatta, az ellene vétőket büntette. Felettes szervként a Városi Tanács állt fölötte, ami abban is megmutatkozik, hogy a rendszabályokat a tanács figyelemmel kíséri, egységesíteni kívánja őket. De méginkább abban, hogy bizonyos nagyságrendnél nagyobb, súlyosabb vétségeket a kertgazda a Tanácsnak jelenteni köteles, hogy a vétkes a tanács előtt feleljen vétkéért. Ezért a kertségek belső életének ellenőrzésébe a kertségi alkalmazott csőszök mellett - olykor-olykor résztvettek a város tizedesei is. 31 7. A közösségi birtoklásforma ellenére a kertségek messzemenően biztosítják a magántulajdon védelmét, szolgálják érdekeit. Ez leginkább kifejezésre jut azokban a szabályokban, amelyek arról rendelkeznek, hogy a tulajdonosok 28. Egy kapa szőlő (kapás) 400 négyzetölnek felel meg. Ez egyenlő egy nyilassal. Gombár J. i. m. 95-104 oldalain, munkája IV. Függelékeként táblázatosan adja minden debreceni kertség kapában megadott nagyságát, 1818/19-ben: A Boldogfalvi kert 105 tulajdonosának 419 és 7'. kapa területű; A Csapókert 176 tulajdonosának 520 és r, /ir e d kapás; A Csigekert 38 tulajdonosának 165 és 7 r ,-d kapás; A Hatvan utcai nagykert 113 tulajdonosának 295 és ' 2 kapás; A Hatvan utcai kiskert 13 tulajdonosának 51 és l /a kapás; A Homokkert 159 tulajdonosának 560 kapás; A Koskert 62 tulajdonosának 208 és Б /в kapás; A Libakert 130 tulajdonosának 97 és *Д kapás; A Csemetekert 47 tulajdonosának 123 és 3 Д kapás,- A Mesterutcai Csemetekert 28 tulajdonosának 96 kapás; A Postakert 49 tulajdonosának 254 kapás; A Tégláskert 110 tulajdonosának (Alsójárás) 337 kapás; A Tégláskert (második járás) 101 tulajdonosának 298 és V2 kapás; A Tégláskert (harmadik járás) 93 tulajdonosának 259 kapás; Az Első Tócóskert 83 tulajdonosának 406 és 1 / i kapás; A Második Tócóskert 70 tulajdonosának 362 kapás; Az Újkert 111 tulajdonosának 287 és y, á kapás,- A Vargakert 72 tulajdonosának 323 és 1 / 2 kapás, valamint a Péterfia szőlőskertekben 129 tulajdonosnak 244 és V4 kapás szőlője volt. 29. Az álló létra, kerítésszerú leshely, látóía, ahonnann a csőszök nagy területet szemmel tarthattak. Balassa I. (i. m. 62.) ismeri a szót, de más jelentésben. 30. Herpay Gábor: A debreceni református Ispotály története 1529-1929. (Debrecen, 1929) 31. Zoltai Lajos: Debreceni utcakapitányok, tizedesek, tizesgazdák (Debrecen, 1939) - Vö.: Komoróczy Gy.: Városigazgatás i. m. 36-42. és Balogh I. A civisek világa i. m. 52-54. 384
