A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Székely György: A mezővárosi fejlődés kérdései a XVII. század közepéig

reakcióval kerültek szembe, ami Magyarországon a parasztok általános felkelésén belül a mezővárosok jelentékeny szerepére vezetett, míg a két szomszédos szláv államban a folyamat sok kisebb összeütközés után vezetett el a politikai bukáshoz, a városfejlődés megnehezítéséhez. Cseh- és Morvaországban, Magyarországon és Lengyelországban a nemesség rendi jogainak összeállítása, a törvényhozás és jogtudósi tevékenység egyaránt abban az irányban hatott, hogy elrekesztették a mezővárosi típusú települések felemelkedésének útját. Cimburki Ctibor morva úr híres joggyűjteménye, az 1480/90-es évekre jellemző Kniha Tovacovská a lakosságot csupán három rendbe osztotta: nemesek, papok és robotolók, külön polgári rendet immár nem ismert el. Bírálta Podébrad György király egyik intézkedését - amellyel az polgári birtokvásárlást bejegyeztetett a nemesi telekkönyvbe - s tagadta, hogy városok nemesi telekkönyvi birtokot szerezhessenek. Mindez nem magánvélemény volt, hiszen Cimburki Ctibor 1469/94 morva főkapitányként tevékenykedett. S miután a cseh nem királyi városok polgárait a nemesek a maguk alattvalóinak tekintették, most a királyi városok lakóiban is legfeljebb királyi alattvalókat láttak. A nemesek városaiban a jogi alárendeltség, gazdasági elnyomás, vallási függés sújtotta a polgárokat, nem sokkal volt jobb helyzetük a falusiakénál. A csehországi 1500-i Ulászló-féle tartományi rendezés a nemesek jogait összegezve már megszorította a városokat, a korábbi állapotoktól eltérve, amiért a városok 17 évig nem ismerték el a rendelkezést. A király, aki a mi II. Ulászlónkkal azonos, 1502-ben és 1509-ben a cseh városok rovására döntött, s csak az 1514. évi magyarországi általános és 1517. évi csehországi részleges parasztfelkelések nyomán kötött kompromisszumot. Ennek keretében a városok gazdasági síkon visszavonultak, hogy menthessék politikai jogaikat. De ez csak a királyi városokra szorítkozott. A nem királyi városokat most gazdasági vetélytársként a városúr nemesek használták fel. 1546-ra azután befejezett ténnyé vált a cseh városok veresége, gazdaságilag is a nemesek győzték le, ugyanez a folyamat haladt előre Lengyelországban. Ebben a nagyobb összefüggő keretben a magyarországi mezővárosok megszorítása, harca és bukása, részelőnyeik mégis egyideig megőrzése a városok és a városi fejlődés tartalékai ellen nemesi reakció nem jelentéktelen összetevőjeként fogható fel, ami további kutatások, összehasonlító vizsgálatok feladatát jelöli meg. Annyi bizonyos, hogy a Cimburki Ctibor és Werbőczi István-féle szemlélet uralkodóvá lehetett, de az antifeudális eszmék csak jobban terjedtek és a reformáció egyes ágazataiban is teret nyertek. Társadalmi reformtervekben is még aktuális válaszként hangzott el olykor tiltakozás a polgárok és a népi elemek kitaszítása ellen. A XVI. századi Andrzej Frycz Modrzewski a plebejusokat is beleértette a lengyel állam polgáraiba (cives universi), akik a népet (populus) alkotják. De ez a tendencia nem győzhetett az uralkodó viszonyok között. Ezeknek a közép-európai összefüggésekbe tartozó magyar mezővárosoknak a példáját azért kellett kiragadnom az eseménytörténetből és történetük egyes korábbi-későbbi elemeit itt is kiemelni, hogy megértsük: ezek az erős, fejlődő, kilencedmentességükhöz és egyösszegű teherlerovásukhoz, harci hagyományaikhoz makacsul ragaszkodó mezővárosi települések milyen erős katonai, anyagi és erkölcsi bázisát adták a sorozatos antifeudális mozgalmaknak. Bukásuk kétségkívül összefügg a második jobbágyság kialakulási folyamatával. 362