A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Székely György: A mezővárosi fejlődés kérdései a XVII. század közepéig

Mezővárosi íejlődés és jellegváltás az oszmán hódoltság idején Az 1514. évi erőpróba után a török idők próbatétele következett, amelyben a mezővárosok fejlődésének körülményei lényegesen megváltoztak. Itt nincs lehetőségünk fejtegetni azokat az összefüggéseket, amelyek a második jobbágyság kialakulása és az ezzel jóidéig makacsul küzdő szabadabb fejlődési tendencia harcában a bortermelő mezővárosoknak (Hegyalja és Pozsony megye) olyan nagy súlyt juttatnak. Tény, hogy Tokaj olyan hírhez jutott, ami folytán Hendrik Hondius 1630. évi térképén mint a két feltüntetett magyarországi helység egyike szerepel. Tarpa a hordódongagyártásban emelkedett ki. Mohács után viszont a hódoltsági mezővárosok korábib piaci viszonyai lényeges módosuláson mentek keresztül. A mezővárosok várossá fejlődésének fő feltétele az iparosodás előrehaladása lett volna, ami a falvak sokaságát és a parasztok jómódját feltételezte, akik a mezővárosi piacon vásárolnak. Az Alföld török kézre jutása a megváltozott társadalmi körülményeken túlmenő speciális csapás volt a mezővárosok normális fejlődésére. Erre a torzulásra már Zoltai Lajos figyelmeztetett, Debrecen határának kialakulását tárgyalva (1916). A mezővárosi fejlődés csak némileg ellensúlyozhatta a hódoltságra általában jellemző pusztulást, az állattenyésztésre való visszatérést, a hadjáratok idején gyakori menekülést. Debrecen, Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös, Szeged, Hódmezővásárhely jó példái a már korábban is elpusztult falvak, egyházashelyek határait magába szívó kiterjedt mezővárosnak. 1456-ban Kecskeméthez 6 puszta tartozott, 1458-ban a kecskeméti pusztákat elhagyott egyházak (ecclesie deserte) gyanánt említik: Juhász-, Koldus-, Kolos-, Hetény-, Terecegyháza és Ballóság értendő ezen. 1368-ban a ceglédi határ mentén Csekekáta, Félegyháza, Szőkeegyháza, Külsőhegyes puszta templomait említik határjárásban, 1412-ben már Szőkeegyház puszta szerepel. Cegléd a XV. században vonzotta is a betelepülő jobbágyokat és kunokat, amint Szeged is. Az utóbbinak szomszédságában pusztanevek őrzik a török időkben elpusztult falvak neveit. A török időkben Debrecen határa az elpusztult és már a XV. századra bekebelezett Árpádkori birtokok (terra usuális, predium; -teleké, -teleki) mellett most további XIV-XV. századi falvak pusztulása folytán bővül tovább, úgyhogy összesen 45-50 elpusztult korábbi falu területére terjedt ki, a régészeti leletek és okleveles adatok szerint. Ezeken a pusztákon a debreceniek gulyája és ménese számára álltak aklok. így érthető, hogy 1532-ben Debrecen mezővárosát a hozzátartozó Bihar megyei falvakkal, birtokokkal, pusztákkal és birtokrészekkel együtt zálogosította el János király. Debrecent a XVI. századi német, XVII. századi angol térképeken már kiemelkedő szerepben ábrázolják a Tiszántúlon. Az apró, védtelen falvak tucatszámra enyésztek el Hódmezővásárhely környékén is. Ezek duzzasztják fel a mezővárost a mélypontról: 1557-ben a törökök Hódmezővásárhelyen 135 házat találtak csupán. Az újkori Orosháza környéki terepbejárás 43 elpusztult falut jelez. Kecskemét határába mintegy 37 község területe olvadt be, amit a Templomhegy, Temetőhát, Kápolnahalom típusú nevek őriztek. Az elpusztult falvak zaklatott lakossága részben Debrecenbe ill. a szultáni kézen levő védettebb,sánccal is körülvett nagyobb mezővárosokba szökött és tömörült tartósan. Amint 1599-ről írja Wathay Ferenc: 363