A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)
Történelem - Székely György: A mezővárosi fejlődés kérdései a XVII. század közepéig
1514. évi plébánosáról, Túrkevei Ambrusról, a parasztvezér nótáriusáról is hírt szerzett - Dévaványa falu közelítette meg 93 házzal. Csongrád „város" 73, Tiszavárkony falu 60 házzal elmaradt mögötte. Szolnok „város" maga azért nem vonható be az összehasonlításba, mivel az itt összeírt 38 ház csak a maradék magyar lakosság települése a török többségűvé lett helységben. 1559-ben Szolnokon 11 mohamedán személy, köztük hodzsák vittek át 882 1 / 2 mázsa rezet a szolnoki vámon. A szolnoki várásatásból kikerült török-kori, importált keleti fémedények, kerámiák is jelzik a művelődési eltolódást. (Ilyen típusú átalakulást mutat Tolna mezővárosa is, ahol a magyar lakosság egyhetede iparos és kereskedő volt, ezek számát azonban felülmúlták a törökök.) Tiszavarsány fontosságát jelzi, hogy az 1570-es években még magyar urak is versengtek birtoklása jogcíméért. A török idő pusztító hatása azonban derékbatörte Tiszavarsány fejlődését: pusztává lett a kiemelkedő népességű mezőváros és sok kisebb falu sorsát osztva földje a túlélő, 1562-től cölöphíddal rendelkező Szolnok mezőváros puszta határát gyarapította. Jelzi ezt a Szolnokhoz tartozó Alsó- és Felsővarsányi puszta neve. A török Dunántúl magyar kereskedelme viszont eljutott Szolnokig. Az egész török koron átnyúló forgalmát mutatja, hogy Luigi Marsigli olyan török kereskedelmi elszámolásokat talált Budán, amelyek Szolnokra vonatkoznak. De térjünk vissza a parasztháborúra. Világosabban megokolható, miért vált a parasztháború gócpontjává az észak-magyarországi Gönc mezővárosa, Kassától délre kb. 35 km-nyire. Itt táborozott Bagol Ferenc felkelő alvezér csapata, innen levelezett Bagol Kassa városával. Gönc már a XIV-XV. században jelentős falu, majd mezőváros volt. Hetipiacos hely, fórumát már 1327-ben említik. Mezővárosi szintre mutatnak pápai tizedösszegei is. Utak kötötték össze más helységekkel. Fejlettségére vall nagyösszegű hetedadója az 1380-as évek végén, értesülünk jelentős bortermeléséről is. A XV. század második negyedében Abaúj vármegyében Kassa városi fejlődése után Gönc mezővárosi fejlődése volt kiemelhető. Erre a megye 1427. évi adólajstroma vet fényt. Fontos körülmény, hogy Hunyadi Mátyás alatt Gönc királyi mezővárosként jelenik meg. 1470-ben a mezőváros lakosságának az árutermelésben játszott szerepére utal, hogy a király vámmentességi kiváltságot ad a mezőváros javára s a következő évben a király a maga mezővárosának nevezi Göncöt. A parasztháborúban való részvétel egyik oka bizonnyal a mezőváros sorsában bekövetkezett fontos változás volt: Mátyás halála után a mezőváros királyi kézről előbb Szapolyai István magánföldesúri, majd a szepesi káptalan egyházi kezére jutott. Ezzel együtt fokozottan érvényesülhetett sorsában a mezővárosok teljes jobbágyi alávetésére irányuló földesúri törekvés. De ebben a súlyos időszakban is továbbfejlődni látszik a mezőváros árutermelése. Gönc 1511-ben II. Ulászlótól évi négyszeri országos vásártartás jogát nyerte el. Jövedelmező bortermelése a XVI. század egész folyamán ismert volt. Éppen a parasztháború évéből és az azt követő évből olyan adatok maradtak fenn, amelyek gönci lakosoknak boreladó és fuvarozási (közte borfuvarozási) tevékenységéről, valamint arról tájékoztatnak, hogy még bártfai polgárnő, polgár és zsellér, továbbá pap is tartozott gönci lakosoknak, főleg Rezik Pálnak. Módos kézműves lehetett az a Szabó Benedek gönci polgár is, aki - kihasználva a kassai ferenceseket is szorító szabályszigorítást - 1517-ben a kassai guardiánnal és kolostorral ügyletet kötött. Megvásárolta 53 forintért a gönci hegyen levő szőlőjüket. A mezőváros tanácsa okleveleket is adott ki. 1536-ból megint ismerjük Gönc és Bártfa borkereskedelmi kapcsolatait. Az 1514-ben keresztes csapatszállás Gönc elég erős volt a megtorlás sú359
