A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Székely György: A mezővárosi fejlődés kérdései a XVII. század közepéig

felmentése vet fényt (1467). Ez a fejlődés jól összegezhető a már török pusztítás utáni fejlődési fokot mutató 1548. évi tizedlajstrom adataival. A lajstrom a gabona-, méh-, bárány-tizedfizető, tehát jószággal vagy telekkel bíró lakosokat tartalmazza, szám szerint 235-öt: ez a polgár- és gazdacsaládok száma. Ezeken felül kellett lenniök még - pl. 1471. és 1516. évi adatok szerint voltak - zselléreknek is (inquilini). A tizedfizetők mellett a zsellérek között is lehettek iparosok, ezek számát azonban nem állapíthatjuk meg. A tizedfizető iparosok és kereskedők száma tekintélyes. A termelő és kereskedő mesterségeket űzők a tizedfizetők 22,5%-át teszik ki. Kiemelhetjük, hogy az iparosodás jele valamennyi középkori iparcsoport előfordulása a mezővárosban, ha nem is olyan nagy választékban, mint Szegeden. A ruházati ipar Miskolcon is feltűnően népes, viszont a pékipar teljesen hiányzott. Az iparban és forgalomban tevékenykedők számaránya csaknem elérte a szegedit. Különösen a miskolci piac lehetett forgalmas, ahol 3-3 kalmár és kovács, 2 varga, l-l nyilas, csiszár, szabó, molnár került összeírásra. A török 1544-ben dúlta, égette Miskolcot, a helységből és környékéről négyezer rabot hurcolt el. Ez nyilván kihatott a mezőváros tizedfizető létszámára is, így a normális fejlődés talán még erősebb lehetett. Az újjáépítés jele, hogy egy a közúton (publica piatea) fekvő üres telket a „piac mellett való utca" szélén mezővárosi mészárszékül jelöltek ki (1550). 1560 körül is működött Miskolcon a mészárosok céhe. A termelési viszonyok fejlődési tendenciái és az antiíeudális harc. Kétségtelen, hogy Miskolc városias fejlődésében a magyar társadalom válságos pillanataiban a királyi védelem szerepet játszott. 1473-ban Mátyás király megvédte a borkilencedszedők túlkapásai ellen. 1503-ban, amikor a helység tanácsának mentegetőznie kellett a városi kiváltságlevelek hiánya miatt, a szokásra hivatkozhatott. Ebben az évben a királynétól elnyerte a lakosok szabad végrendelkezési jogát, a polgári munkával és verejtékkel szerzett javakat elismerve és méltányolva. 1516-ban a mezővárosiak vámmentességi jogainak védelmében II. Lajos nyilatkozatot tett, hogy amint más országlakosokat, úgy a miskolci polgárokat is meg akarja védeni összes szabadságaikban. Az előretörő földesúri reakcióval szemben ez a jövedelmező mezőváros aránylag következetes királyi védelmet élvezett - ez is magyarázata annak, hogy a miskolciak nem vállaltak szerepet 1514. küzdelmeiben. A társadalmi küzdelem ugyanis akörül folyt, hogy melyik társadalmi osztály, mely rétegek bonyolítsák le az árukereskedelem dandárját. A paraszti, mezővárosi küzdelem a termelőerők fejlődésének szabadabbá tételéért - ami 1514-ben nem csupán objektív, de kifejezett célja volt a felkelőknek - ezek szerint a parasztháború előtt is folyt és annak bukásával sem ért véget. Kisebb, de a kor antifeudális harcaiban jelentékeny mezővárosunk Cegléd, ahol a XV-XVI. században egy sor iparág mestereit (szabó, szűcs, szíjgyártó, fazekas, ács, kovács, mészáros, haláros, tegzes, borbély, varga, tímár, takács) emlegetik. Bodrogon 36 jobbágy között 9, a 107 zsellér között pedig 23 mesterségjelző nevű akad 1522-ben. Rajtuk kívül a nemfizetők között 3 arató szerepel. A mezővárosok abban a tekintetben is jó ideig emelkedőben voltak és feszegették a feudális jobbágy telki rendszer kereteit, hogy a paraszti földhaszonbérletek gócpontjai alighanem ezek. A leggyakoribb forma a földesúrtól me356