A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

eredeti növénytársulások azonban erősen visszaszorultak, s helyüket az ember sokszor meggondolatlan és megalapozatlan természetátalakító munkájának eredményeként ma zömmel kultúrterületek és másodlagos társulások foglalják el. Az eredeti, történelemelőtti növénytakaró szórványosan és töredékesen fennmaradt állományainak tanulmányozása alapján - a helyszíni viszonyok, zonációk és korrelációk figyelembevételével Soó R. (1938, p. 258.; 1945, p. 100.; 1964) nyomán - a halápi vegetáció szukcessziójáról rövid összefoglalásképpen a következőket mondhatjuk. A vízi, mocsári és lápi növénytársulások szukcessziója Az állóvízi feltöltési folyamatok kezdő láncszemei a vízinövényzet társulásai. A Halápon ma már csak elszórtan található nyíltvizekben a hínárnövényzet [Lemno-Potamea Soó], elsősorban a Lemnion minoris Soó, a Hydrocharition (Vierhapper) Rubel és a Potamion eurosibiricum W. Koch asszociációi tenyésznek. A feltöltő szukcesszió következő stádiumát képviselik a nádasok [ScirpoPhragmitetum W. Koch medioeuropaeum Tx.] különböző konszociációi és a magassásos állományok [Magnocaricion elatae (B.-Bl. W. Koch]: a mélyebb fekvésű, nedvesebb, állandóbb eusztatikus) vízforgalmú helyeken főleg a zsombéksás (Caricetum elatae (Kerner) W. Koch] és a zsombékoló nádtippan [Calamagrostetum neglectae hungaricum Soó]; a magasabb fekvésű, változó (szemisztatikus) vízforgalmú területeken pedig a mocsári sástársulások [Caricetum acutiformis-ripariae Soó]. A fűznyírlápok tisztásain, ill. azokkal komplexbe egyesülve a magassás állományokat a lápzsombékosok [Caricetum appropinquatae (W. Koch) Tx.] alkotják. A magassás társulásokat a feltöltődés előrehaladtával általában a láp-, ill. mocsárrétek váltják fel. Az eusztatikus vízforgalmú helyeken a zsombéksás, a 28 15. kép. Friss tölgyes-irtás