A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Sz. Máthé Márta: Rómer Flóris bihari munkássága (A bihari útinapló)

Kabala, Kárász, Kecske, Kígyós, Libárd, Ludad, Madarász, Méhkerék, Méhes (Két puszta), Mézes, (Sonkolyos), Monos, Ököritó, Ökrös, Özed. Sass, Sólyom, Szarvad, Szunyogd, Tinód, Ürge, Vadász, Vöcsök. Ide tartoznak még: patzal, pata stb. A növényországból is egy sereget lehetett volna feljegyezni, de csak ezeket említjükAlma, Bors, Gyepes, Gyümölcsén, Hagymád, Nádasd, Nyár, Nyír, Répás, Rózsafalva, Somfalu, Szil, Szilvás. (Hogy a mai napon annyira dívó, sőt némely vidéken egyik fönntartási ágat képező szőlő milyen gyéren fordult elő a legrégibb korban, tanúsítja az, egy Zeleus említése, így vagyunk sok más állattal és növénnyel, melyek mivel nem léteztek, nem is fordulnak elő.) Veres-Gyürü. Gyepes, Per je. Rekettye, Sástelek, Szántó, Szénás, Vesszőhát. De van a Várad-kath. egyházmegyei névkönyvben sok más helynév is, mely a polgári állapot különféle szakaira utal; így a: király; a kenéz, a kapitány, a szakács; továbbá a: szakáll, a talp, a szálka, a sírmező, a kalács, a karika, a vas-ad, vasand, a réz,- a vára, vártelek, váralja,- az íjász, kardó, az asszony-vására, vásári, vámosház, vám. Van ezeken kívül még sok név, a mely más megyékben is és néha Biharban is többszörösen fordul elő, és csak abból származhatik, mivel a név dolgában, mint másutt is észre lehet venni, fukarkodott a középkor annyira, hogy főleg a származási fák készíttetését csak ugyan mód nélkül nehezítik, vagy hogy ugyanegy névszegény család birtokait különféle megyékben a királyoktól elkérte, vagy végre hogy a helyi viszonyok egyformasága e neveket mintegy magától ajánlotta! Ezek miatt sietnünk kell, hogy a dolgot helyre pótoljuk - és nyélbe üssük; mivel az utókor mindezekkel még inkább fog bajmolódni. Mert hogy itt is van Bakonszeg, Badacsony, Győr, Lore, Ondód, Somogy, Soprony, Szabolcs, Szepes, Valkó, Vértes stb. bizony elég bonyodalmat készítenek, főképen ha még a helyesírás különféle és semmi szabályt nem ismerő határait vesszük tekintetbe. Végre mennyi világosságot vetnek mind ezek a népeknek itten való letelepedésére, bevándorlására, nyelvükre és szokásaikra? Csak hamarjában találjuk itten a sok szláv, oláh és magyar eredeti elnevezések mellett a cseri cziganyesd

46-et, az oláhot, az orosz-telket, az olaszit, az örményest, a Székelyt különféle elnevezésekben; a Tatárfalvát, a Tótit, Tótfalut stb., stb. úgy, hogy senki sem fogja józanul tagadhatni azt, miszerint senki sem fogja józanul tagadhatni azt, miszerint már maguknak a helyneveknek a régi elnevezésekkel való összevetése, az okmányokkal és krónikákkal való összehasonlítása, leginkább pedig mindezeknek a helyszínen tett archeológiai kutatása eléggé képesek arra, hogy más jobb és helyesebb iudiciumok hiányában, magát a régi történetet, úgy ahogyan lehet, és a hol lehet visszaállítani iparkodjunk! 16 Bizonytalan, hogy Rómer mire gondol: mint helynév, két Ciganyesd (figanesti) vehető figyelembe (Belényes, ill. Élesd környékén), azonban egyik sincs a „cseri" (cserháti) részen, amely Cserhát az Érmellék egy részének korábbi neve. (Jakó 16.) 293