A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

14. kép. Ültetett fekete fenyő (Pinus nigra L.) állomány A kultúrerdők közül különösen az akácosok borítanak nagy területet Halápon (13. kép). A fehér akác [Robinia pseud-acacia L.) a XVIII. század folyamán kezdett elterjedni, igazi térhódítása azonban a XIX. század második felében következett be. Különösen a minimális gazdasági értékű, laza homokterületeken telepítették jó eredménnyel. Állományai ma már a tölgyesek közeibe és tisztásaira is benyomulnak. Különösen tájképileg, de florisztikai szempontból is említésre méltóak az erdei fenyő [Pinus silvestris L.] és a fekete fenyő [Pinus nigra Arm.] állományok, amelyeket főleg az utóbbi időben kultiválnak (14. kép). Gyomnövényzet A kultúrterületek (legelők, szántóföldek, kapás kultúrák, erdőirtások és erdőtelepítések) gyomvegetációja Halápon kevéssé tanulmányozott. Soó R. (1937, p. 339.) adatai és saját tapasztalataink szerint elsősorban a disznóparéjlibatop társulás [Amarantho-Chenopodietum albi Soó], a laza homoktalajok gyomvegetációja (Tribulo-Eragrostion poaeoidis Soó et Timár asszociációi], az útszéli gyomvegetáció [Sisymbrion officinalis Tx„ Lohm. et. Prsg.], a taposott gyomnövényzet [elsősorban a Poetum annuae Gams], a xerofil szikár gyomnövényzet [Onopordion acanthii Br.-BL], a nedvesebb területeken pedig a mocsári gyomnövényzet [Bidention tripartiti Nordh.] általánosan elterjedt. A halápi növénytársulások szukcessziója Halápon és környékén - a Nyírség tájjellegének megfelelően - a magas, régebbi térszínek feltöltési folyamataira jellemző, pangóvizes, túlnyomórészt organogén szukcessziósorozatok (vö. Simon T. 1957, p. 27.) tagjait találhatjuk. A különböző kezdőidejű feltöltési folyamatok jelenkori helyzetének megfelelő 27