A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Kozák Károly: A nyíradonyi premontrei prépostság 1936-ban feltárt maradványai

következtethetünk szoros kapcsolatukra, ebből eredően környezetükre gyakorolt hatásukra. Nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy az e területen nagy számmal található egyenes szentélyzáródású templomok formájának kialakításában - az említettek mellett ilyen még Ajak, Baktalórántháza, Napkor, Nyírbéltek, Oros, Piricse, Pócspetri, Lónya és Gyügye középkori eredetű temploma - jelentős szerepe volt a közelükben levő premontrei prépostságoknak, elsősorban az adonyinak. E mellett azonban elsődlegesen a Gút-Keled nemzetségnek a premontrei renddel ez időben kialakult jó kapcsolata nyomán terjedt el az egyenes szentélyzáródású, akkor új formájúnak, szerkezetűnek mondható falusi templomtípus az említett területen. 5. A kolostor és az azt övező falak, védőművek maradványai A felmérési rajzon találunk néhány olyan részletet, amely kapcsolatba hozható a templomhoz épült kolostorral. A délnyugati torony mellett feltárt három sír - téglával kifalazott - szerzetesek temetkezőhelyének tekinthető, csakúgy az ezektől délkeletre eső negyedik sír is. Ezek a sírok általában a kolostoron belül, a kerengőben, vagy a káptalanteremben találhatók.

21 Az adonyi prépostság ezen sírjai is épületen belül helyezkedtek el egykor. A torony mellett levő három sír felett egy armírozott kőfalat ásott ki Kiss Lajos, amely egy teremnek - talán éppen a káptalanteremnek - lehetett a keleti fala. A két egymás mögötti sír hossza csaknem öt méter, amely méret megfelel egy terem szélességének. A terem nyugati fala a sírtól nyugatra lehetett, a torony és az előcsarnok szögletében, vagy annál még egy kissé távolabb. Az is elképzelhető azonban, hogy a sírok nem egy teremben, hanem egy aránylag széles folyosón lehettek, s a kolostorépület ettől még nyugatabbra, az előcsarnok mellett helyezkedett el. [Hasonló módon helyezkedett el - az előcsarnok déli oldala mellett - Kisbényben (Bina) a kolostorépület déli szárnya. Körülbelül б m széles termének maradványai az elmúlt évtizedben kerültek feltárásra.]

22 A síroktól keletre talált fallal kapcsolatban armírozást említenek. A fal mindkét végét egy határozott egyenessel rögzítette a feltáró. Feltehető, hogy a templom felé eső armírozás a toronyhoz csatlakozó kolostorépület sarkát jelzi. A dél felé eső sarok viszont a folyosó, vagy terem bejárati nyílásának egyik kávája lehetett. Az e falhoz kelet fellő csatlakozó, feketével jelölt kelet-nyugati irányú téglafal egy későbbi építkezéshez tartozhatott. Erre mutat az, hogy ennek a falnak keleti, támpillér szerű sarka fedi a már említett negyedik sír északnyugati részét, s az attól észak felé tartó fal már a prépostsági templom keleti részének elpusztulása után épült. A negyedik sírral hozható kapcsolatba az a 7 m hoszsú és 60 cm széles téglafal, amelynek déli része a kolostort legutoljára övező vastagabb, 1 m széles téglafal alá fut. Ennek a falnak északi irányba folytatódó részét feltehetően az újabb, erősebb fal építésekor bonthatták el, éppen az e helyen kialakított félköríves „bástyának" az udvar felé való nyitottsága miatt. Ha ezt a vékony téglafalat északi irányba meghosszabbítjuk, az a negyedik sír keleti oldalának közelében halad el, s a templom általunk rekonstruált déli oldalához csatlakozik, 21. A. Kozák É. A vértesszentkereszti román kori templom feltárása. Arch. Ért. Budapest (1970) 272-290. 22. Alojz Habouatiak, Frühmittelalterliche Wallange und romanische Bauten in Bina (Nitra, 1966) 17-19. 277