A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Kozák Károly: A nyíradonyi premontrei prépostság 1936-ban feltárt maradványai

A nemzetség más ágainak Adonytól messze északra is jelentős birtokai voltak, Szabolcs északi részén, Szatmár-, Bereg- és Zemlén megyében. Az Apajág birtoka volt a beregmegyei Adony, a Farkas-ág birtokába került 1289-ben Vámosatya és az innen délkeletre eső Marokpapit a Várday-ág birtokolta ez időben.

18 A két utóbbi falu közé eső Csarodán - a templomtól délnyugatra egy feltáratlan épület területéről két mázas, Gút-Keled címeres kályhacsempe került a nyíregyházai Jósa András Múzeumba. (Ez azonban már későbbi - feltehetően XV. századi - kapcsolatok, összefüggések vonatkozásában lenne értékelhető.) Mindhárom falu temploma egyenes szentélyzáródású és méreteik sem mutatnak lényegesebb különbséget. Azoknak a falusi plébánia templomoknak sorába tartoznak, ahová Acsád és Nagygút egyháza besorolható. Mindháromnak építési idejét a XIII. század 2. felére határozták meg.

19 Ezeknél a templomoknál azonban még nem folyt tervszerű régészeti, műemléki kutatás, amely pontosabbá tehetné az építés idejének meghatározását. Elképzelhető, hogy ezeknek a templomoknak nagyobb része a XIII. század utolsó negyedében és közülük egy, vagy kettő a XIV. század elején épült. Egy 1326-ban kelt oklevél szerint Ábrány, Nyír-Bátor, Nyíregyház, Pócs és Rakamaz a Gút-Keled nemzetség ősi birtokai közé tartozott. Ehhez hozzávéve még a nemzetség egyik ágának nevet adó Kisvárdát, azt látjuk, hogy a Gút-Keledekhez tartozó családoknak hatalmas, egymással érintkező határú birtokai voltak, amely Nagyváradtól csaknem Leleszig terjedt, ahol a premontreieknek két igen fontos, erős prépostságuk volt. E két hely közé esett Nyíradony, amelynek monostora előbb Váradhegyfok, majd később, a XIV. századtól kezdődően Lelesz atyaapátsága, felügyelete, irányítása alá tartozott. A fentiekkel kapcsolatban vetődik fel az, hogy talán az adonyi közös nemzetségi monostor korában más, feltehetően bencés apátság volt, amely csak a tatárjárás után került a premontreiek kezére. Ehhez hasonló módon került az egykori bencés, almási apátság is a premontreiek kezére, akiket a kegyúr hívott oda a bencések helyére. Az említett példa mellett e lehetőség mellett szól az adonyi monostor közös, nemzetségi jellege - amely egy korábbi helyzetre utalhat -, s a nemzetség legősibb birtokai közé való tartozása is. Ez esetben azonban egy korábbi templomhoz tartozó maradványnak nyomai is rejtőznek még a Kiss Lajos által feltárt területen, ahol a szentély maradványai nem kerültek elő. A szentély rekonstrukciója tehát csak a XIII. század 2. felére vonatkozik, amelyet az említett példák valószínűvé tesznek. Ez alatt viszont rejtőzhetnek még egy korábbi, félköríves szentélyű templom maradványai. A feltárt, aránylag kisméretű hajó nem zárja ki ennek lehetőségét, sőt jobban beilleszthetővé tenné a hazai templomépítészet fejlődésrendjébe az előkerült maradványokat. Ezeknek bizonyítására azonban újabb feltárásra lenne szükség.

20 A nemzetségnek egy másik premontrei prépostsága az Adonyhoz aránylag közel eső Abrányban volt. Az adonyi, ábrányi, almási, pályi és leleszi premontrei prépostságok - az említett nemzetségi birtokokon keresztül - egy nagy láncot képeztek a két legjelentősebb hazai premontrei prépostság, Jászó és Váradhegyfok között. A történeti adatokból és e területi elhelyezkedésből 18. Koroknay Gy. i. m. 117-121. - Győrífy Gy. i. m. 528., 544-547. 19. Surány esetében is a Kata- és a Gút-Keled nemzetséghez tartozó birtokosok pereskednek, majd osztozkodnak. A közeli Csarodát 1311-ben elpusztító nemesek között ott találjuk a Gút-Keled nemzetséghez tartozó Atyai Detre fia Mátyást is. (Győrííy Gy. i. m. 528., 536. és 547-48. - Koroknay Gy. i. m. 112.) 20. Koroknay Gy. i. m. 276