A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi településtörténetéhez. II.

mert, de kétségtelen, hogy jóval nagyobb méretű és vastagabb falú edények is tartoznak e csoportba.

8 A leírt kerámiatípus csekély eltérésekkel az avars ág maradékai által lakott Kárpát-medence minden pontján megfigyelhető. Korát a szakirodalom a IX. századra teszi abból a megfigyelésből kiindulva, hogy a legkésőbbi avar kori temető részek jellegzetes darabja. Használatának felső időpontja ma még, főként az anyag feldolgozatlansága miatt, nem tisztázott. Általában a IX-X. századot jelölik meg a szórványosan közölt publikációk,

9 E kerámiából a díszítés rendszere a legidőtállóbb, a forma, a szín és a kerámia anyagában történik a legnagyobb változás. Hajdú-Bihar megye területéről a következő lelőhelyeken (településeken) találjuk meg ezt a típust: Debrecen-Bellegelő (21. Ih.), Debrecen-Nagyerdő (31. Ih.), Debrecen-Nyulas-Böszörményi út 96. (33. Ih.), Debrecen-Tócóskert (41. Ih.), Hajdúböszörmény-hegyek közötti telekföld (59. Ih.), HajdúsámsonMajorsági föld-Bajinka (72. Ih.), Nagyléta (97. Ih.), Pocsajesztár (100. Ih.), Polgár-Folyás (104. Ih.). Ezek közül sírleletnek látszik a hajdúböszörményi 59. Ih.), a nagylétai (97. Ih.) és a polgár-folyási (104. Ih.) edény, a többi pedig telepről származónak. A települések kerámiája sajnos mind szórványlelet, így nem tudjuk pontosan, hogy milyen korú településhez tartozott: olyanhoz-e, amely a honfoglaláskor elpusztult, vagy amelyik a X. századdal veszi kezdetét. A IX. századra való keltezésük azonban jogosultnak látszik. Valószínűleg annak a késő avar kori lakosságnak az emlékei, amely kisebb-nagyobb települé8. Érsekújvár: Cilinska Z., Slawisch-awarisches Gräberfeld in Nőve Zamky. Arch. Slov. Fontes 7 (1966) 78. tábla 1, 2, 3-6, 10, 12. 79. tábla 14-18. A perem belső oldalának hullámvonalköteges díszítésére 129. Párkány: Tocik A., Slawisch-awarisches Gräberfeld in Sturovo. Arch. Slov. Catalogi 2 (1968) 20. tábla 21, 54. tábla 15, 39. tábla 28, 42. tábla 18, 12. Alsógellér: Tocik A., Slawisch-awarisches Gräberfeld in Holiare. Arch. Slov. Cat. 1 (1968) 72. tábla 17, 62. tábla 16, 67. tábla 24 stb. Boly: Papp £,., JPMÉ 1962. 27. tábla 7, 24. tábla 1, 8.; Pilismarót-Basaharc- Fettich N., Das awarenzeitliche Gräberfeld von Pilismarót-Basaharc. Stud. Arch. 3 (1965) 3. kép 17, 8. kép 7, 30. kép 1, 39. kép 5 stb.; Cseklész-Bernolákovó: Kraskovska. L., SI. Arch. 10 (1962) 4. tábla 18, 5. tábla 40 stb. 9. A késő avar kori kerámia keltezéséhez Kovrig I., Antiquitas Hungarica 2 (1948) 130. Kovrig a VIII. század utolsó harmadától keltezi. A szlovák kutatók többsége az avar temetők zárulását a VIII. század végére keltezi, így kerámia anyagukat is: BudinskyKricka. V., Slov. Arch. 4 (1956) 88.; Tocik. A., Arch. Slov. Cat. 1 (1968) stb. Bizonyos fordulat e kerámia keltezésénél akkor következett be, amikor bevezették az előbb avarszláv, majd szláv-avar temetők fogalmát, melyeknek népessége szerintük szláv. Z. Cilinska hangsúlyozta, hogy az avarok és az avar birodalom leverése nem jelenti egyúttal a kultúrájuk megszűntét, mert azt a szlávok fenntartották. A VIII. és IX. század között a kapcsolatot éppen a kerámia töretlen fejlődése mutatja: Cilinska. Z.., Slov. Arch. 11 (1963) 109. A kenyheci (Hranicna pri Hornade) temető kerámiáját Pásztor János VIIIIX. századra keltezi: Pastor. ]., Vychodoslovensky Pravek 2 (1917) 89. Magyar oldalról újabban az avar-magyar kontinuitás jegyében a IX. század második feléig keltezi B. Szatmári Sarolta a dévényújfalui temetőt: B. Szatmári S., Komárom megyei Múzeumok Közi. 1 (1968) 128-29. Bóna I. szerint azonban a IX. század közepén már hamvasztásos temetőt nyitnak a helyi szláv lakosok az avar temető felett. Bóna L, Rég. Dolg. 7 (1965) 48-49. Az általunk vizsgált késő avar kori edénytípus szebben formált és jobban kidolgozott, mint a dévényújfalui avar kerámia, nem azonos a hamvasztásos szláv sírok kerámiájával sem. De kétségtelen, hogy a késő avar kerámia VIII. század végi típusai tovább éltek az avar lakosság körében. A IX. század közepére vagy második felére alakultak ki azok a rendkívül fejlett típusok, melyeket Kralovánszky Alán az ártándi temetőben X. századinak tart: Kralovánszky A., Rég. Füz. Ser. 1/10 (1958) 37. A IX. századra keltezett békásmegyeri telepanyagban a késő avar kori kerámia továbbélését látja László Gy., Budapest története 1/2 (Bp. 1942) 794.; Ua., Arch. Ért. 97 (1970) 177. Nagy Т., Budapest története (Bp. 1973) 200. 213