A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi településtörténetéhez. II.

sein átvészeli a IX. század bel- és külháborúit, és amely e kerámia X. századi továbbélését biztosította. Csakis a késő avar kori lakosság továbbélésével magyarázhatjuk ugyanis azt a jelenséget, hogy Árpád-kori településeink jelentős részében a vastagabb falú, nagyméretű, de más vonásaiban a késő avar kori sírok kerámiájával rokon telepkerámia még megfigyelhető. Néhány lelőhelyen a IX. századi bolgár megszállás emlékeit véljük felfedezni. Mivel e témával külön dolgozatban foglalkozunk, itt csak röviden öszszegezzük megfigyeléseinket. E leletcsoport legjellegzetesebb darabjai közé tartozik a Debrecen-Lóversenytér mellett előkerült fazék töredék (29. Ih.). Az edény anyagának finomsága és készítésének technikája olyan fejlett fazekas mesterségbeli tudásra vall, díszítése annyira egyedülálló a magyarországi anyagban, hogy a leltározó XVI-XVII. századra határozta meg korát. Bár tökéletesen megegyező párhuzamát nem ismerjük, a legközelebbi rokon darabokat Bulgária területén találjuk meg. Nagyszámú közölt párhuzama van Romániából is, az ún. Dridu kultúra elterjedési területéről.

10 A másik hasonló rendszerű díszítéssel készült edény Hajdúböszörményben került elő (114. Ih.). Anyagra, formára, színre, díszítésre rendkívül hasonló darabot szintén Bulgáriából ismerünk.

11 Ebbe a csoportba kell sorolni az egyek-külsőohati (45. Ih.) lelőhely anyagát, bár ennek díszítési rendszere kissé eltér az előbbiektől. Típusa a szaltovoi kultúra (ide tartozik az önálló fejlődésű bulgáriai bolgár és romániai dridu kultúra is) teljes elterjedési területén előfordul.

1- E csoport ketámiájának jellegzetessége az edény teljes felületének díszítése. Utolsónak említjük az anyagközlő részben nem említett ártándi szabadkézzel készült talpas tálacskát, melynek eddig ismert párhuzamai az al-dunai Garvanból (Dinogétia) kerültek elő.

13 A leletek keltezése azonban nem teljesen egyértelmű, mert sem a bolgár, sem a romániai kutatás nem tudja pontosabb időhatárok közé helyezni e leletcsoportot, mint a IX-X. század. Mivel az ilyen típusú kerámia magyarországi elterjedése egybeesik az egykor feltehetően bolgár megszállás alatt levő területtel, úgy véljük, jogosult lelőhelyeink anyagát a IX. századra keltezni. A honfoglaló magyarság IX. század végi megjelenésével az addig gyérnek tűnő településállomány ugrásszerűen megnő. A X. század elejétől lakottnak számíthatjuk azokat a településeket, amelyeken a késői avar kori kerámiából leszármazó X. századi változatok kerültek elő. Ezeknek a településeknek a kezdeti szakaszára a vastagfalú, fekete, sötétbarna színű nagy fazekak jellemzőek. Peremtöredékeik ferdén vagy vízszintesen kihajlóak, szögletes, ritkábban lekerekített szélűek. Homok, vagy apró kaviccsal, esetenként csillámmal soványított agyagból kézi korongon készültek, de formájuk szinte kivétel nélkül kevésbé kidolgozott a későavarkori kerámia említett típusánál, többnyire anyaguk is durvább. Felületükön párhuzamos vonal- és hullámvonalkötegekkel díszítettek. A települések későbbi szakaszából a karcolt hullámvonal, spirálvonal és a fogaskerékszerű eszközzel benyomott díszítésű cserepek a jellemzőek. Pusztulásukat a friesachi érmekkel elrejtett edények egyértelműen a tatárjárás idejére keltezik. 10. Mircseu. M.-Noncseva G.-Dimitrov D., Izvesztija na Arh. Druzsesztvo Várna XIII (1962) 66., 67. p., 54. kép.; Zaharia E., Sapaturile de la Dridu (Bukarest, 1964) 48, 49 stb. 11. Vazsaroua Zs., Szlavjanszki i szlavjanobalgarszki szeliscsa v Balgarszkite zemi ot kraja na VI-XI vek. (Szófia, 1965) 15. p. 4. kép. 12. Dimitrov D., Izvesztija na narodnija muzej Várna III (1967) 127-146. 13. Steían G.-Barea I.-Comsa M.-Comsa E., Dinogétia. Biblioteca de Arheologie XIII (Bukarest, 1967) 153. 214