A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)
Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról
erdőtípus, mely kis kiterjedésében is sok faj még több egyedének számtalan különféle igényét egyszerre képes kielégíteni. Hatalmas területeket borít ugyanakkor az aljnövényzet nélküli csupasz aljú akácos (1., 13.* kép), hol a fészkelési és táplálkozási feltételek nagyon szűkre szabottak. A biotópok nagy részét, köztük a vizes foltokat és a nedves réteket erőteljes kultúrhatások érik. Tehát az egész terület ma is folyamatosan tartó átalakulása, élőhelyeinek állandó változása (nem egyszer degradációja!) miatt nem stabilizálódhatnak a fészkelőhelyek sem. Ez legelőször is a faunaszegényedéshez vezet, hisz eltűnnek az alkalmazkodni nem képes fajok tucatjai. Ezért a madárvilág nem alakíthat ki tartósabb egyensúlyt környezetével, s így nem fejlődhet egy differenciáltegyüttes szintjére sem. Sajátos jellegét ugyanakkor túlnyomórészt épp a felsorolt tényezők határozzák meg. Számottevő lehet persze a természeti adottságok egy részének hosszú idők óta azonosan ható csoportja is. Ilyenek például a klímajelleg és domborzati viszonyok együttesének hatásai, vagy az ezekkel szorosan összefüggő felszíni vizek, mocsárfoltok miatt előálló jelenségek. Ezekkel magyarázható, hogy a fészkelő fajok faunatípusok szerinti megoszlásában Haláp madárvilága (1. 2. táblázat) jobban hasonlít a Zemplénihegység délkeleti lábainál elterülő síkság erdős területeinek madárvilágához, mint a csaknem szomszédos, de kevésbé szélsőséges viszonyokkal felruházott. 2. táblázat. Haláp fészkelő fajainak %-os megoszlása faunatípusok szerint Pal. 40,51 Eu-turk. 18,98 Eu. 16,45 Óvil. 8,86 Hol. 5,06 Med. 2,53 Turk-med. 2,53 Ind-afr. 1,27 K. 1,27 Kozm. 1,27 Pal-xerom. 1,27 Összesen 100,00 A *-gal megjelölt számok az Aradi Cs.-Dévai Gy.-Fintha I. bevezető tanulmányában található képekre utalnak. 134